Véget ért

Szépirodalom / Versek (704 katt) Lexi
  2014.08.12.

Miért ragyog még fenn
milliónyi csillag?
Mikor lelkem sötét,
lehullt szikla már csak.
A napot takarja sötét,
vészjós szürke felhő.
Égnek csatornája
leszakadt és lejő.
Úgy szakad szememből
forrón fájó könnyem.
Mint a zápor eső,
elmos mindent könnyen.
Nem marad utána
csak csend és nyugalom.
Árva fájó emlék
egy üres oldalon.
Jó most a csend,
szinte nékem „dalol”.
Énekes madarak: csitt,
már nem hallgatom.
Ne szóljon az ének,
hallgasson a lélek.
Hulljon le a levél,
patak kiszáradjon.
Hegy szirt leomoljon,
virág elhervadjon.
A hold elsápadjon.
Minek világítson?
Ha lelkem megszakadt ,
azon a hajnalon.
Tűnjön el hát minden,
mi úgy fáj itt benn.
Hófehér lap legyen,
éltem új kezdete.
Ne szennyezze semmi ,
soha többé azt be.

Előző oldal Lexi