Kincseim
A régi képeket nézve, hol nevetek,
hol könnyeimet nyelem.
Minden kép egy emlék s
egy történet nekem.
Mikor nézem őket,
lepereg az életem,
mintha most lett volna,
oly frissen élnek bennem.
A szüleim! Kik már csak
a képeken vannak velem, s a
testvéreim, minden-minden,
itt van a szívemben.
Az esküvői képeken
még bizakodva tervezem
az életem, sokat csalódtam.
Nem történt úgy, ahogy képzeltem.
A gyermekeim képeihez értem,
ők mindenért kárpótoltak engem,
a csodás unokáimat is
ők adták nekem.
A hangjukat ha hallom,
megdobban a szívem, és
alig várom, hogy
őket megérintsem.
Ha nem is sikerült
minden az életben,
ők itt vannak velem s
fogják mind a két kezem.
Nélkülük!
Üres lenne az életem,
hát sikerült mégis csak,
amit akkor terveztem.
