Ősz
A sok fa az udvaron
a lombjait hullajtja nagyon.
Megjelentek az ősz színei,
így mennek el az éveim.
A rozsda sárga levelek
már az udvarra leestek,
nem leestek, hullottak,
de inkább letáncoltak.
A levegőben lebegtek, a
szél táncoltatta meg őket.
A szürke vastag ágak
már kopaszon állnak.
Az ég felé mutatnak, jön a
tél, így meghalnak.
Nem meghalnak, alusznak,
hisz oly sokat dolgoztak.
Levelet, gyümölcsöt hoztak,
s nekem búvóhelyet adtak.
Már nem kell a búvóhely,
a nap már nem hevít fel.
Lassan jön a sok eső,
előkerül a cipő,
Felhúzom a kabátom,
mert félek, hogy megázom.
A tél ha majd elmúlik,
a zöld levél előbújik,
jó nagy lombot ad,
hogy ne hevítsen fel a nap.
