Tavasz
Minden fa virágba borult,
s az ágak a földig érnek,
lehúzza őket a sok virág,
mégis táncot járnak a szélben.
Festői táj tárul elém, ha az
ablakot kinyitom, az egész kert
hófehér ruhát öltött,
mint százezer menyasszony.
Nézem, csodálom őket,
megszólalni sem tudok, jobb is,
mert elvonná a figyelmemet
e csodás látványról.
Az illat, ami csak úgy
árad be az ablakon,
egész nap érzem
az arcomon s a hajamon.
Te csodálatos, tündöklő tavasz!
Kár, hogy mindig csak rövid
ideig maradsz, pedig bearanyozod
az életem, de elfogadom s
megértem, hogy menned kell.
