Vihar
Dörög az ég!
Süvít a szél!
Villámok cikáznak az égen.
Remélem, nem rám
haragszik a jó Isten.
Jó, hogy az embernek
nincs ilyen hatalma,
mert villám zúdulna
sokszor a nyakunkba.
Nehezen vezetjük le
a haragot, fájdalmat,
szívünk zakatol, de
csak hallgatunk nagyokat.
Tépelődünk-virrasztunk,
a lelkünk lassan meghal,
pedig villámokat kéne szórni
és megnyugodni.
Ha baj és gond
az életedre tör,
ki kell beszélni,
mert addig gyötör.
Hiába menekülsz,
bárhol vagy, utolér.
Gyors, mint a villám, és csak
arra vár, hogy lecsapjon reád.
