Hamis nyár

Szépirodalom / Novellák (1008 katt) vivien
  2014.08.04.

Megbíztam benned, a napsugaraid hatására gyökeret vertem számodra legértékesebb földbe. Lágy könnycseppjeid eljuttatták hozzám az energiát, mely kibujtatott a föld alól, reményt adott egy új kezdetnek. Megjelentek rajtam ez év legszebb virágai, de mindhiába. Vad szél sokat letört belőle, hirtelen hideg idők nem hagyták, hogy több virágot hozzak. Bánatomban saját könnycseppjeimmel kezdtem el táplálni magamat. Maradék virágaim életben tartásának érdekében. Ahogy telik az idő, annál ritkábban jut el hozzám napsugarad, az éjszakák egyre fagyosabbak. Gyönyörű, szép zöld leveleim is elkezdtek fonnyadni. Mivel nem téptél ki a földből, s hagytál tovább élni, a remény is tovább virágzott bennem, virágjaim tovább nőttek földeden.

Minden belőled indult ki és ott végződött. Halovány fényed, gyenge vízcseppjeid elhalványították az életet, elvirágoztam. A hamis nyár becsapott. Nem léptél időben, s téptél ki a föld szívéből, mint gazt, csak türelmesen vártál, de én kitartóbb voltam. Üres földeden legmélyebb bugyraiba virágom magjait elhintettem, amik mostanára már elkezdtek virágozni, így sosem merülök feledésbe. Emlékeztetni fog rá a színe, formája, illata és a belőlük áradó érzések, egyszóval minden. Nem fogsz tőle szabadulni, míg saját magadat nem szabadítod e földtől. Én csak egy virág voltam, ami megtapasztalta a hamis nyarat, melytől bölcsebb lett. Te pedig uralni tudsz mindent, hisz maga vagy a természet.

Előző oldal vivien