Kín

Szépirodalom / Versek (1034 katt) macika
  2014.08.03.

Mondd, miért van az,
hogy most is arra
ébredek, hogy a
konyhában a
kávémat készíted?

Mondd, miért látom
oly tisztán arcodat,
hallom hangodat, és az
ablak alatt a
cipőkopogásodat.

Nem bírom már!
Minden percben
látlak, hallak.
Belehalok, hogy újra
hozzád simuljak.

Éjjel felriadok.
A párnádon zokogok.
A testem nyirkos
és hideg.
Nem bírom... nem bírom ezt.

Ó Uram! Ha őt elvetted,
engem miért hagytál meg?
Ha megválthatnám az
életét, bármit is
kérnél megtenném.

Mondd mit!? Én rohanok.
Ha kell, az életemet adom.
Nyújtsd kezed!
A bánat úgyis
elemészti szívemet.

Az életem így kín és gyötrelem.
Nem kérek mást tőled,
ezt megígérem, csak egyet
tegyél még meg nekem.
Vigyél oda, ahol együtt lehet velem!

Előző oldal macika