Kallódás

Szépirodalom / Versek (959 katt) macika
  2014.08.30.

Tudod, mi az a gyermek?!
Nagyon nehéz felnevelned.
Az egész életed nekik adod,
s reméled, boldogok
lesznek nagyon.

Az egészségük s a
boldogságuk van mindig
a szemed előtt,
és nem számít
semmi más, csak ők.

Ha több gyermeked van,
az jó, mert ha az egyik
elfordul tőled,
még mindig van egy,
akit dédelgethetsz.

Aki ezerszer elmondja,
mennyire szeret, és hogy ő
téged soha nem hagy el.
Aki naponta vigasztal,
és csókokkal halmoz el.

Hagyd őt! Had menjen.
Úgy is vissza jön majd egyszer,
te csak azért imádkozz,
hogy az Isten
Őreá vigyázzon.

Óvja lépteit!
Ahogy eddig te tetted,
és ne hagyja el, ahogy ő téged.
Rájön majd, hogy így nem jó,
csak ezt kivárni borzasztó.

Az évek mennek, elszállnak.
Az emlékek maradnak.
Nagyon nehéz:
De hagyni kell,
hogy magától jöjjön el.

Biztos eljön, csak az a baj,
hogy ennyi év kimaradt.
Vajon lesz miről beszélni?
Vagy erőd lesz-e dédelgetni?
Nem tudom.

Azt sem tudom, mit mondjál,
de el soha ne forduljál,
mert hiába hagyott el,
ő is
A szíved alatt nőtt fel.

Bármit is tesz. Elnézed,
és csak abban reménykedsz,
soha ne élje át ezt!
Ezt a fájdalmat:
Amit ő okozott neked.

Előző oldal macika