A legnemesebb pont
Merre visszhangzol,
világok lélektársa?
Hangod ki hallja,
ha az Éden már zárva?
Meteorbércek őrzik
vajon arcod mását?
Vagy holdhajón evezed
azt, mit szem nem lát át?
A gyűlölség is egy arcod,
vagy lelked sohasem szennyezett?
Kiegészít vagy határoz
a kozmoszkékbe bújt szeretet?
Van-e teljes mértékű Első,
vagy a Van az egyetlen?
Meglátod-e a lehetségest
üres tekintetekben?
Vajon az Én vagy a Te
igazabb valóság?
Átzengik-e Tereket
a roppant halk csodák?
Töri-e fenség-jeged
a zokogó magányosság?
Vagy küldötteid csak az
el nem érhetőt károgják?
A fájón szép varázsosság
mondd, merre, és hol ragyog?
És a csillagtalanságban
rejteznek a csillagok?
Őrangyalként elnézed-e,
ha bukunk félszegen?
S pötty lenne benned a folyton
sóvárgott végtelen?
Pályák sugárnyalábain
megpihensz-e, ó, mondd?
Ki egész más pályán mozog
angyal-e vagy bolond?
Milyen súlyokat cipel némán
öröklétbe süppedt valód?
A nemlétezők még nem keltek
vagy csupán örökkön alvók?
Választ várni én már sosem fogok.
Része s egésze vagy az én-nek.
A kérdőjel a legnemesebb pont -
esszenciát súgó költészet.
