Linktár

Maszkabál - A Skarlátruhás hölgy

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/1 számában.

Libben a fátyol, a tollas kalap,
Dobban a deszka a csizmák alatt.
Táncos forgatag, csillogó maszkok,
Legyező mögé bújt fehér arcok,
Ezeregy tündéri álom alak,
Libben a fátyol, a tollas kalap.

Zendül a hegedű, felsír a húr,
Szemekben szikrázó örömfény gyúl,
Amott egy hóhér, itt egy vámszedő,
Itt egy bohóc, szomorú szerető,
Ma éjjel szabad a szolga, az úr,
Zendül a hegedű, felsír a húr.

Aranymaszkos, hercegruhás fiú,
Szíve még tiszta, gyermekin ifjú.
Az ötödik, kit ma táncba viszek,
Ölelő forgás, összefolyt színek,
Nem lesz már önző, becsvágyó, hiú,
Aranymaszkos, hercegruhás fiú...

Lehunyt szempillák, éji sötétség.
Üres, halott szív, nincs benne kétség.
Egyetlen hűs csók a szűzi nyakra,
Még kérdőn mered a hó fogakra,
Vérbe fúlt csókja egyetlen vétség,
Lehunyt szempillák, éji sötétség.

Skarlát ruhámban, álarcos bálon,
Az éj asszonya - vérivót játszom.
Ajkamon friss vércsepp, tettem árulva;
Tökély e jelmez - súgják ámulva,
S újabb táncosom véli: ez álom...
Skarlát ruhámban, álarcos bálon....