Az obszidiánban...

Szépirodalom / Megtörve (1092 katt) csabi6669
  2014.06.24.

Szárnyra kélt az est,
Nem leszek én rest,
Eltűnt a Nap fénye,
Feljött az éj teremtése.

Szorongás lesz úrrá rajtam,
Vélem nincs az, kit akartam,
Magány lészen a barátom,
Halkan sikoltozva kiáltom.

Halálvárás kenyerem,
Ez a plátói szerelem,
Ében fekete fürtjei,
Halál éden vesszei.

Pánikként rohansz testemen,
Érzem, itt vagy véremben,
Alantosabb akár az alkohol,
Fájdalmas halált hozol.

Szarka elcsente életem,
Ennek helyét most nem ismerem,
Nem száll el, mint a fecske,
Hideg tél közepette.

A keselyű, mely tépi szívem,
Körbe-körbe csak ezt érzem,
Nem gólya hozta gyerek vagyok,
Mégis az égbe szárnyalok.

Holló károg síromon,
Olajfa ágat sem hoz galambom,
a bagoly, mely tudásom jelképe,
Szemében vagyok elmerülve.

Veréb lelkem szökken ide-oda,
Rózsafáról koszorúra…
Fekete üveg, itt nem látsz át,
S óvod az álmok világát…

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 1 db)