Fotel - Félperces borzongások sorozat

Horror / Novellák (1061 katt) juditti
  2010.10.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/10 számában.

Rég láttam már a nénit, mégis, szinte alig változott azóta. Szégyellem magam, hogy férje temetésére nem tudtam eljönni. Mentegetőzök. Ő megértően bólogat, és kedvesen sürög-forog körülöttem. A bácsi kedvenc fotelébe ültet.

- Ilyenkor szokott hazaérni a barátjától - mondja, és elmélázva nézi az órát. - Tudod, ők nagyon szeretnek sakkozni, órákig ülnek a tábla fölött. De azért sose szokott későig elmaradni.

Az ajtó felé fordul, mintha most is a bácsit várná. Amilyen várakozóan néz, és ahogy jelen időben beszél az elhunytról, egy pillanatig már én is azt gondolom, hogy mindjárt betoppan az ajtón.

- Ha itthon van, mindig ott üldögél - mutat felém, - a kedvenc fotelében, és várja, hogy vigyem a kávéját. Kérsz kávét?

Csak biccenteni tudok, mert a válasz a torkomon akad. Valaki a vállamra tette a kezét. Megfordulok, de senki nincs mögöttem. Biztosan képzelődök. Jól fog esni a kávé.

Gyorsan felpattanok, és kimegyek a néni után a konyhába.

Miután gőzölgő fekete italunkkal kezünkben visszatérünk a nappaliba, előbbi ülőhelyemhez lépek. Leülök, de rögvest fel is szökkenek. Valakire ráültem.

A kávém kiborult, de nem mozdulok, csak dermedten nézem az üres fotelt.

- Mondtam, hogy mindig ilyenkor szokott hazaérkezni - mondja a néni, és hozzáfog, hogy feltakarítsa a kiömlött kávét.

Előző oldal juditti