Madártávlatból már
Szépirodalom / Megtörve (1115 katt) | XpaliX |
2014.05.02. |
Sötét a város,
kifeküdt a fátyolos éj.
Zamatos gyümölccsel
hajlik ez felém, mint a pipacsból
koronának font koszorú.
Fejemet megkented szent olajjal,
s a poharam csordultig töltetéd.
Ott voltál e borban, az alkoholos pokolban.
Mint a vízfesték, mely irkámra folyt,
s a csillagok közé engem felengedél.
Itt hagytál, tehetség,
engem írni nem hagyál.
Rímjeimet szegéd...
és elszálltál bús halálmadár.
Előző oldal | XpaliX |
Vélemények a műről (eddig 4 db) |