Madártávlatból már

Szépirodalom / Megtörve (886 katt) XpaliX
  2014.05.02.

Sötét a város,
kifeküdt a fátyolos éj.

Zamatos gyümölccsel
hajlik ez felém, mint a pipacsból
koronának font koszorú.

Fejemet megkented szent olajjal,
s a poharam csordultig töltetéd.
Ott voltál e borban, az alkoholos pokolban.

Mint a vízfesték, mely irkámra folyt,
s a csillagok közé engem felengedél.

Itt hagytál, tehetség,
engem írni nem hagyál.

Rímjeimet szegéd...
és elszálltál bús halálmadár.

Előző oldal XpaliX
Vélemények a műről (eddig 4 db)