Linktár

Évszak bűvös lénye

Mint felszínre patakzó felismerés,
mint régi-friss, hirtelen gyúlt érzelem,
zuhog fel az évszak bűvös lénye, és
sugárszőtte s tükörtiszta éjeken

lassan pustol az olvadás őspelyhe,
továbbkaptat a télsúlyos, hűs érzet,
érzékek szép sűrűjét kábít kelyhe
a lelket csengettyűző messzeségnek,

majd egybe spirálként olvad hónapok
örökké szent, földerengő hármasa,
hol gyönge már a tavaszcsepp, lobban ott
a szikrákat sziszegő, rőt nyár szava.