Ne bánd...

Szépirodalom / Versek (940 katt) Csillangó
  2014.04.12.

Ne bánd, ha lényed lombkoronája
mások szemében csupán parány ág,
röpke csöpp csak a csillagok teste,
lelkiségük mégis szférákba hág.

Ne bánd, ha csended olykor kínterhes,
s rebegve kergeted a szavakat,
zajonghat bár céldúsan a felszín,
ha az Örökmély úgyis halk marad.

Ne bánd, ha mások rút tekintete
festene fonnyadt árnyalatúra,
a Te nevű Másik visszafest majd
áttetsző, tiszta színűvé újra.

Ne bánd, ha az Ő nyoma eltűnik
porzó út végtelen sűrűjében,
eljő még egyszer az éteri ősz,
és izzik még avar a hűlt éjen.

Ne bánd, ha bántál valaha bármit,
a sors évredőket simító kar;
kínrímekből okuló líra vagy,
mit a Költő szívében elszaval.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 3 db)