Linktár

Rímbölcselet

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/4 számában.

Rímek szellemiségét veszem én most sorra,
melyikben egyszerűbb vagy elmerült a forma?

Elsőként sejlik a függöny mögül a rím,
amely monotonnak tetsző ezernyi szín.
Megkomponálni akár könnyed, akár kín,
lélekujjakban tőle felvidul az ín.

Páros rím sem okvetlenül szövevényes,
csak ha a tartamban rejlő szöveg fényes.
E versvégfajta játszin suhan előre,
rímlélektársak tánca tolul egy tőre.

Árnyaltabb már rímek keresztje,
melyen függ a mondanivaló.
Le-fel szálldos az érző elme,
melyben nem fog romlani a szó.

Ölelkező rím ritka nehézség,
nehéz, hogy valóban ölelkezzen,
hogy ne döccenős utazás legyen
a Költőibe vetett reménység.

Ha nem sikerülne ez mégsem,
ha botladoznának a sorok,
s az élményt csúfítanák foltok,
lehet műteni verset éppen -
ráütést zeng torok serényen.

Tavaszba omlik a porhanyós tél,
harmat váltja azt, mi borongó dér.
Körforgások varázsa rímlik fel,
minden s a Minden vissza-visszatér.

Vannak társak, kikben a Sosem
földöntúli alakot ölt,
a sors egybe nem minden sort fűz,
nem zár le minden égi kört.

Az utolsó vázolt szereplő,
ami versfüggöny mögül sejlő,
dallamosságra ámul,
nem a rím teszi épp a verset,
de ha zenésbe forr a metszet,

a függöny sosem zárul.