A Fáj és a Szállj
| Szépirodalom / Versek (1338 katt) | Csillangó |
| 2014.03.31. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.
Ami most a kínok remegése,
az holnap már egy diadaldús ragyogás,
ami most a röppenés reménye,
az holnap a nehéz, mély fátylú lemondás.
A Fáj és a Szállj kísértő szava
egyaránt lélegző, testvalós létező,
de a végső őscél mindig az a
visszhang, melyet kelt a hirtelen fényeső...
Néha szuszog a küzdés páncélja,
és riadtan rogy össze önsúlya alatt.
Néha pedig hamarabb jut célba,
mint elmeparipán a lovas-gondolat.
Akár szárnyal, akár gödörré lett
a lét, benne csillan a Semmi nem örök;
s mindig int valami örök lélek
a Túl bűvös könnyűségű fátyla mögött.
| Előző oldal | Csillangó |
| Vélemények a műről (eddig 4 db) | |