NIAЯ

Horror / Novellák (5286 katt) Rigó Krisztián
  2014.03.26.

Mr. D a diplomaták egyszerű mindennapjait élte, s az egyik estén sötétszürke aktatáskájával kezében baktatott hazafelé abban a reményben, hogy felesége a kedvenc vacsorájával várja otthon. Az idő szokatlanul viharos volt ahhoz képest, hogy a nyár már javában tartott. Csak a csontig ázott kóbormacskák futkároztak keresztül az úton, s alig haladt el egy-egy autó arrafelé. Mr. D egyszer csak lassítani kezdett valami különös erő hatására, majd hirtelen megállt egy omladozó épület előtt, melynek rozsdásodó erkélyéről egy cégér függött alá. A következő felirat volt rajta olvasható: NIAЯ.

Később észrevette a díszes faajtót, s bentről kellemes zeneszó hallatszott kifelé. Fogalma sem volt arról, hogy milyen zenét hall, de tetszett neki. Átadta magát az andalító érzésnek, lerázta esernyőjét, majd végül benyitott. Gyönyörűen berendezett fogadóba toppant, ahol azonban alig lézengett pár ember. Egyenesen a pulthoz ment, s kért egy korsó sört. Amíg a csapolással volt elfoglalva, Mr. D-nek alkalma volt jobban szemügyre venni a vendégeket. Volt egy vörös kabátos úriember a bal sarokban, valamint egy terepmintás nadrágban ülő harmincas fiatalember a fogadó másik végében, aki mellett egy ránézésre körülbelül tíz éves kislány ült.

Figyelme a levadászott állati trófeákra irányult, mely magasan volt felaggatva a falra, s ez felemelő érzést váltott ki belőle. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor még az édesapja vadászként dolgozott, s egyszer ő is kiment vele az erdőbe szarvast lőni. Tekintete a nem messze játszó zongoristára szegődött, aki hasonlított az apjára. Hirtelen még a játszott dallam is ismerős lett neki, azonban ekkor valami enyhén hozzáért a bal könyökéhez. A jéghideg sör volt az, amelyet nem rég kért ki. Gyorsan megitta, majd szédülni kezdett, nemsokára hányingere is lett. Aktatáskáját magához szorítva megkérdezte a pultostól, hogy merre található a mellékhelyiség.

Megpenderítette bajszát, és válaszolt:

- Menjen egyenesen, aztán jobbra a második ajtó. Nem fogja eltéveszteni.

Megköszönte, majd elindult az illemhelyre. Gépiesen kinyitotta az ajtót, majd lassú szaggatottsággal térdre rogyott. Felnyitotta a WC-kagyló tetejét, azonban ekkor a kilincs nyikorgására lett figyelmes, s érezte, hogy valaki belépett. Szorongás járta át minden porcikáját, mintha olyasvalaki állna mögötte, akit valahonnan ismer. Elképzelése sem volt, hogy ki lehet az, vagy mi lenne a bölcs döntés: forduljon meg minden erejét összeszedve, vagy maradjon, s várja ki a sorsát. A nyakán női haj csiklandozó táncát érezte. Az ismeretlen személy a diplomata torkához szorított egy kést, a halk segélykérő kiáltásoknak a hirtelen mozdulat vetett véget. A gyilkos a táskát lassan magához emelte, majd a zár kattanása törte meg a csendet...

Előző oldal Rigó Krisztián
Vélemények a műről (eddig 20 db)