On Sai: Calderon 2 – avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Mint a kettes szám nyilvánvalóvá teszi, a Calderon 2 című kötet esetében határozottan egy nagyívű űroperett sorozat második részéről beszélhetünk. Azt kell mondanom, engem a rangrejtett nemes újabb viszontagságai talán még inkább lenyűgöztek, mint először, habár a romantikus szállal kapcsolatban ambivalens érzéseim támadtak. Nekem néhol kicsit soknak tűnt az egy szál lepedőben is hanyagul elegáns kapitány és japán szívszerelme közt zajló macska-egér játék, amibe minduntalan belekavar a nagypolitika is. Persze megértem, hogy valamivel meg kellett ragadni a női olvasókat is, miután egyértelműen ők lettek célba véve legfőbb fogyasztókként, de ha csak annyi lett volna a sztoriban, mint a legújabb Júlia füzetecskében némi technológiai blablával körítve, valószínűleg sokkal nagyobb szenvedést jelentett volna eljutni a végéig.
Szerencsére azonban kárpótolt a karakterek mélyebbé válása, a háttérvilág előző kötetnél jóval markánsabb kidolgozottsága és a kulisszák mögött zajló intrikák szövevénye. A történet mögött felsejlő űrfeudális univerzum számtalan izgalmat kínál az olvasásra kiéhezett elme számára, nem beszélve a regény lapjain felbukkanó kardkultuszt átjáró miszticizmusról, a japán szamuráj szellem ügyes átemeléséről és a finoman elhelyezett pszichológiai utalásokról. Ráadásul Oregon admirális személyében a megfelelő mértékű humorfaktorról is gondoskodik szerző, és hál’ istennek az akciójelenetekkel sem spórol. Mindezek felett pedig ott a Játszma, amit számtalan nemes ház vív egymás ellen, miközben a politika színpadán egy rosszkor elsütött poén is bármikor valaki életébe kerülhet.
A karakterek ügyesen kidolgozottak, a női főszereplő, Taina Tivesgei jóval kiforrottabb személyiséggé érik, mint az első részben volt, amivel Calderon méltó párjává nemesedik. Ráadásul a legfőbb gonosz sem teljesen fekete, hellyel-közzel majdnem ugyanolyan szimpatikus, akár csak a pozitív főhősök, sőt a céljaival is lehet azonosulni.
A Calderon 2 alapvetően sok helyről merít, mégis meg tudja őrizni az eredetiségét, és a letehetetlenül szórakoztató művek táborát gyarapítja. Az ember óhatatlanul mindig összehasonlítja régebbi olvasmányélményeivel a kezében tartott könyvet, és bár legnagyobb sajnálatomra az első részben érzékelhető rejtői humor itt már nem igazán tetten érhető, leginkább Fabléhoz tudnám hasonlítani, ha mindenáron párhuzamot akarnék keresni. Fable gyanítom, ilyesfajta sci-fivel rukkolna elő, ha valaha is űroperett írására vetemedne, és ezt egyáltalán nem lehúzó értelemben értem, mert én fiatalabb koromban nagyon szerettem a könyveit. Természetesen ez csak erős lesarkítása a dolognak, mert ennél azért sokkal szélesebb a paletta, és a sztorinak van egy kiváló, némileg cinikus, öngúnyra hajló „On Sais” stílusa, ami meggátolja, hogy a szerző bárkinek is az epigonjává váljon.
Azért menetközben eszembe jutott a Dűne-ciklus is, és időnként Drizzt Do’Urden cselszövésektől hemzsegő világa is bevillant, hogy a közelebbi zsánerekből is hozzak hasonlatot. A Calderon 2 sokoldalú mű, egyszerre sci-fis és fantasys közeg, de ugyanakkor az akcióvígjátékok ellentétes nemű karaktereket mozgató feszültsége sem hiányzik belőle, akik ugye régen egymáséi lehetnének, de aztán meg mégsem.
A végjáték ellenben tényleg viszi a bankot, legalábbis engem sikerült teljesen lenyűgöznie. Spoilerezés nélkül nehéz lenne beszélni róla, de mindenképp azt kell mondanom, megérte elolvasni a könyvet. A lezárás kielégíti a legkényesebb ízlést is, és mintegy átértékeli a történet első részét. Számomra tagadhatatlanul üdítő élményt jelentett, és csak üdvözölni tudom a kezdeményezést, hogy valaki a zsáner irányába tereli a fiatal hölgyek érdeklődését, ami egy igen széles, nem kellően kiaknázott olvasóréteg.
Bár nem azt adta, amire számítottam, mégis pozitívan csalódtam a Calderon 2 esetében. Mindenkinek ajánlom, természetesen férfiaknak is, akik nyitottak némi romantikára, szeretik az izgalmakat és a humort (vagy akár Fable műveit), és képesek leküzdeni az esetleges női olvasmányokkal szembeni előítéleteiket. Vagy olyanoknak is hatékony megoldást jelenthet, akik például szeretnék a zsáner irányába terelgetni alapvetően nyitott szellemű, ám a sci-fitől erősen ódzkodó barátnőjüket. Azoknak pedig mindenképpen kötelező darab, akik olvasták az első részt.
