Kedves délutáni történet

Szépirodalom / Novellák (1264 katt) Kicsi
  2013.12.30.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/1 számában.

Zsófival moziba mentünk. Ahogy közeledtünk a pláza felé kocsival, egyre sűrűbb lett a forgalom.

- Ez a sok barom mind ide jön? – Zsófi már most elkezdett morogni.
- Ezek szerint…
Az autók felsorakoztak előttünk. A pláza hatalmas, fehér épülete hosszasan nyújtózkodott a zöld gyepen.
- És szerinted itt hol van a mozi?

A válaszomra már nem is figyelt, hanem csak magában zsörtölődött: „Te jó ég, ez a sok barom állat mind ide jön? Tele lesz a mozi, el se fogunk férni benne…”

Amikor bekanyarodtunk a sötét parkolóba, még az se derítette jó kedvre, hogy ingyenes volt a parkolás. Viszont a hatalmas garázs, aminek a végét se láttuk, dugig volt autókkal, egyik a másik hátán, egymás után robogtak a kocsikból kirakott utcák között, és sehol nem találtunk egy nyomorult parkolóhelyet. A lámpák pirosan világítottak az egymás mellett parkoló autók fölött, ami azt jelentette, hogy nincs szabad hely.

- Keresd a zöld lámpát!

Ahogy ezt kimondta, meg is láttam egyet. Zsófinak felcsillant a szeme, de ahogy előrébb gurultunk, úgy le is hervadt az arcáról a mosoly. Három zöld lámpa is világított egymás mellett, ami azt jelentette, hogy három szabad hely is van, vagyis csak lenne…

- Úgy van, ez a bunkó pont keresztben áll, úgy van… három helyet is elfoglal.
- És ilyenkor nem lehet szólni valakinek, hogy mondja be a mikrofonba, vagy valami?
- Nem, az ilyet elvontatni kéne… Svájcban ezért már jogosítványa se lenne… a bunkója!

Tovább mentünk, és már épp kezdtük feladni, mire csodák csodájára megláttunk egy fekete mercit, ami épp kifelé tolatott. Ez a mi szerencsénk! Megálltunk.

- Most ki kéne szállnod. – Zsófi feje egyre vörösebb lett a türelmetlenségtől, úgyhogy jobbnak láttam csendben maradni és kiszállni. Gondolom félt, hogy nekiütődik a csodaszép autójának a sértetlen, csillogó ajtaja a szomszéd járgányhoz. Mögöttünk volt egy autó, ami gyanúsan lassan ment, és talán a benne ülők is az üres helyre pályáztak. Mondani akartam neki, de már késő volt. A kocsi egy gyors kanyarral bevetette magát a parkolóhelyre, miután a merci elhúzott.

- Ezt láttad?

Zsófi ledermedten, kifejezéstelen arccal ült, de a szemei lángoltak. Beültem mellé, és nem kérdeztem semmit. Arra számítottam, hogy kimegy és leordítja a fejüket, de ehelyett elindult. Vagyis még egyet bemutatott a tolakodó sofőrnek, lehetőleg jó feltűnően, hogy biztosan észrevegye.

Mentünk egy kört, végül arra lettem figyelmes, hogy visszakanyarodik a bunkóság tetthelyszínére. Az elénk betolató autóból egy szőke hölgyemény szállt ki rózsaszín kabátkában és kellőképpen agyonsminkelve. Zsófi gyanúsan lassítani kezdett, amikor közel ért hozzá. Innentől kezdve már tudtam, mi következik.

- Bunkóságról hallottál már? Te majom!
- De hát nem láttam…
- Nem láttad, ja, persze…
Mialatt tovább haladtunk az autók tömegáradatával, Zsófi fenyegetően figyelte a hölgyeményt.
- Ezt jól megmondtad… legközelebb ne tököljünk annyit és akkor nem fognak elénk betolatni – vontam le a tanulságot.
- Jó, de azért ekkora parasztnak se kell lenni.
- Ez már csak ilyen. Ha te nem tolakszol, akkor téged fognak fellökni.
- Inkább menjünk haza ebből az állatkertből!

Előző oldal Kicsi
Vélemények a műről (eddig 4 db)