A gödör alján

Szépirodalom / Novellák (1134 katt) T. Bálint
  2013.11.16.

A gödör alján feküdtem. Az élet meddő peremén.

Üresen feküdtem a hideg, szikkadt, sötét veremben. Nem volt fogalmam semmiről és senkiről, csak dübörgött a szívem, de szellemem tüze elenyészett. Erőszakosan kitépte lelkesedésem a fakó valóság.

Ott feküdtem a komor mélyben érdektelen, megfosztva az élni akarástól, ily ifjún. Mert nem láttam már a jövőben tündöklő reményt, csak az apró, szaladó jelent a gödör fenekén.

Kimászni nem tudok, omlik a piszkos lyuk fala.

S hogy problémáimat űzni vágyom, eltusolni, hogy megrekedtem, agyamat méreggel bódítom.

Leszálltam már a sírba, hantoljatok el!

De tudnotok kell, nem én másztam a gödörbe, ti löktettek bele. Mind, kik elfogadjátok a rosszat jónak és emberéletekkel játszotok.

Előző oldal T. Bálint