Ősz

Szépirodalom / Novellák (1156 katt) Szombatfalvi László
  2013.10.16.

Ősz?[…] Kedves évszak. A művészetben is ő szerepel a leggyakrabban. Akkor pont én ne írjak róla? Most demokrácia van, lehet kritizálni. Meg van engedve. Nem háborodik fel senki ott fenn, legfeljebb itt körülöttem egy-két… száz ismerős.

Pedig tényleg szép az ősz! Néha esik. Reggeltől péntekig. Hol négy napig csorog, hol szitál – aprón, hidegen, szélszárnyra ülve. Azt is meg szokta lesni, hogy mikor lépek ki az utcára. Igen, igen, az eső. Hogy honnan tud ennyi összegyűlni? Biztosan azért van olyan szárazság a világban, mert az egész eső ide gyűlt fölém.

Sebaj, van esernyő. Két-féle. A kínai az az ügyes kicsi. Praktikus, mert összecsukható, és csak négy lej. Két kibontáshoz elegendő. Az elsőnél lehet örvendeni, hogy új és milyen szép, a másodiknál már egy rongyos kacat – megérett a cserére. Két spicce úgy gondolta, más utat választ magának, helyénvalóbbnak találta az anyagon keresztüli ágálkodást. Ilyenkor az ernyő egyik fele úgy kókad lefele, mint egy párizsi, széles, madame kalap.

A másik választás – egy jól kigondolt mérnöki terv, vagy kit udja, egy piackutatás eredménye. Végül is azt kell a kuncsaft elé tenni, amire szüksége van! Ezen termék példányai olyan négy láb hosszúak, markáns fogantyúval, és nem lehet kicsire összecsukni őket. Minek? A terrorizmus, ahogyan terjeszkedik manapság, sose tudhatja az ember, mikor és hol veheti hasznát. A vége szép fényes, fémhegybe végződik, akár a papírt is fel lehet venni vele a földről. A régi korszakban gázmaszkát osztottak, most meg ez a titkos felfegyverkezés!

Tessék… Ja, az ősz… Igen, igen… Amikor sár van. A csónakházra lakat kerül, a fagylaltos meg odébbáll. A Mustiban Gyula javaslatára a sört felcseréljük konyakra.

Te Gyula! Ennek a mérnöknek nem volt egy testvére?
Miért?
Hát, aki kiagyalta ezeket az új szekrényeket, amiket most kaptunk a gyárban. Négy arasz magas, egy és fél széles és kettő és fél mély. Ebbe meg hogy tegyek be egy esernyőt?
Hí… hí… hí… És gondolod, hogy testvérek?
Hát nem? Csak azt nem lehessen tudni, hogy gyerekkorukban, melyikük melyik oldalán állt a kerti-asztalnak.

Ősz. A múlt rendszerben, a nyolcvanas évek mindegyikében, odaállítottak – önkéntesen – egy végtelen kukoricatábla elé. Kár, hogy akkortájt nem ötlött fel bennem a szépirodalom! Amilyen ingerült voltam, olyan szép horrort tudtam volna írni, hogy még Hollywoodban is megcsodálták volna. Könnyed szadizmusomat mélyen részletezve úgy, hogy azt emberfia nem bírná olvasni.

De meséljek már a kellemes őszi emlékeimről! Októberben tarják az országos turisztikai versenyt. Négy napig tart, pont, mint az eső…, a sár az még tovább. Három egymás utáni évben csupán egy reggelen láttunk napsütést. Gyönyörű kék ég alatt fehér hó a gerincen és mínusz négy a hőmérőben. Mellettünk a természet színeit a liluló bukarestiek egészítették ki, legtöbbjük pólóban indult a fővárosból.

Az ezt megelőző hét végen a Vörös-havasokban volt versenyünk. A vénasszonyok nyarának kellemes melege ölelt körbe az egész Maros völgyén felfele, majd Brassó és a Vörös-havasokig. Egészen addig, míg a sátorállításhoz az első cöveket be nem vertem. Akkor a nyakamat kiszemelő első esőcsepp úgy, mintha kopogtatna – szia Laci, megjöttem! -, adta hírül, hogy ott hagyta az északi sarkot, és könnyed szellőt is hozott magával. Aztán az a könnyed szellő elkezdett rakoncátlankodni, szétszórva az egek összes vizét minden irányba. Bújócskázott a sátrak közt, és estére a huszonkettőből csak négyet hagyott talpon. Úgy könnyedén.

Bocsánat, csak felegyenesedtem négykézlábról – mondhatta magában a sátor alatt.

Pedig tapasztalt, hegyeket járó emberek feszítették ki mindegyiket!

Sebaj, ott a faház! Egész jól elfértünk; a faház-felügyelő be tudta húzni maga mögött az ajtót. Az emeletre vezető lépcsőn azon az éjszaka nyolc versenyzőt számoltam meg, mikor el kellett hagynom a vackom. Az emeleti folyosón a számlálás nem volt lehetséges. Ahhoz ugyanis tudni kellett volna, hány fejhez, hány lábnak kell tartoznia, vagy fordítva.

Az éjszakai tájfutás érdekesnek ígérkezett. A bírók szomorúan vették tudomásul, hogy van két merész jelentkező: én és ellenfelem, aki bugyira vetkőzött, majd egy esőkabátot erősített magára. Túrabakancsával nagyon hasonlított Klinger személyére a M.A.S.H. sorozatból.

Mára ennyit az őszről…

Előző oldal Szombatfalvi László
Vélemények a műről (eddig 2 db)