XXIII

Szépirodalom / Versek (858 katt) Aryol
  2013.10.09.

Régen elvesztettem hitem
Eddig csak a múltat jártam
Mi megmarad továbbviszem
És sóvárgó, kínzó vágyam.
Elzüllött időutas vagyok
És kergetem a haldokló Napom.

Ködös reggel, füstös hajnal
Busz botorkál hideg úton
Álmos utas ül a padon
És fakó képek a múlton.
Elzüllött időutas vagyok
És kergetem a haldokló Napom.

Testek fekszenek mereven
Sötét kapuk fagyott mélyén
Nap villan törött üvegen
És sötét fény kések élén.
Elzüllött időutas vagyok
És kergetem a haldokló Napom.

Barnás csontvázak állnak
A centis kénsárga hóban
Mozog és rúg három kis láb
És pata a vajúdó lóban.
Elzüllött időutas vagyok
És kergetem a haldokló Napom.

Ahová a lábam teszem
Fű többé ott már nem terem
Szürkésbarna lett a bőröm
És mérgező a leheletem.
Elzüllött időutas vagyok
És kergetem a haldokló Napom.

Megérkeztem végre, várok.
Újra a jövőben állok
Rég kiszáradt tengereket
És hullahegyeket látok.
Elzüllött időutas vagyok
És megleltem a halott holnapot.

Előző oldal Aryol