Layla: az angyal, az ördög és a gyermek XII.
(Megjegyzés: erotikus tartalom várható, durva szavakkal - elnézést, akit sért.)
Ha egy fél évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy a halál angyala lesz a legjobb barátom, akkor biztosan hülyének néztem volna. Most anyám néz engem annak, miközben a spagetti maradványaival a foga közt épp azt magyarázza, hogy teljesen magamba fordultam, amióta a dolgok történtek, és „vissza kellene térnem az életbe”, meg „bulikba járnom” és idegenekkel „dugnom” (na jó, ő nem így fogalmazott, hanem a swinger életről kezdett beszélni, mert szerinte, aki egyedülálló, az élhet így) és végül jött a „miért nincs neked barátnőd?” kérdéssel. Válasz: mert nem vagyok leszbikus! Anyám elvörösödve (tudtam! azt hiszi, leszbi vagyok) mentegetőzik, hogy ő nem így gondolta, nem girlfriend-re, hanem girl friend-re (különírva). Mindegy. Meddő vitát nem érdemes folytatni vele: felálltam és otthagytam. Felszaladva a lépcsőn bevágtam magam mögött az ajtót, majd egy sóhaj kíséretében ledőltem az ágyamra. Épp behunytam a szemeimet egy kis álmodozás reményében, amikor is forogni kezdett körülöttem a szoba, én pedig kiléptem a testemből, és egy virágos rétre röppentem.
Lágyan sütött a tavaszi nap, szikrázóan kék volt az ég. Vadvirágok pompáztak körülöttem, csodás, édes illattal töltve meg a levegőt. Tőlem nem messze egy férfi állt félmeztelenül. Izmos hátán halvány karmolás nyomok voltak. Közelebb léptem. A férfi tőlem kicsit magasabb volt, hosszú, hullámos, sötétbarna hajjal. Nem tudom, meddig néztem megbabonázva, amikor is megfordult. Először bosszúsan tekintett rám, majd elmosolyodott, és mint egy ragadozó, aki épp becserkészi áldozatát, közelebb lépkedett.
Furcsán ismerős volt égszínkék szeme, tudtam, hogy ismerem, de nem jutott eszembe, honnan. Mindez azonban kevésbé érdekelt, mert testem lágyan bizseregni kezdett és minden érzékemmel arra vágytam, hogy megcsókoljam. Miért ne tenném? – gondoltam és határozottan lépkedtem felé. Vörös hajam ruhaként borult testemre, eltakarta melleimet, de a nemi szervemet nem. Egyesülni akartam vele. Minden sejtem erre vágyott. Most már a férfi is meztelenül állt előttem, nemi szerveink egymáshoz értek. Lángra lobbantam. Vadul csókolni kezdett, majd a virágok közé fektetett és belém hatolt. Éreztem, amint kitölt, ahogyan mozog bennem, és ekkor rájöttem, honnan ismerem. Ledermedtem. Ő is abbahagyta a mozgást, s vicsorogva rám nézett.
- Ezt szereted, kis ringyóm, ugye? A nagy faszt, az erőteljes lökéseket és az érzést, hogy valaki dug téged.
Szíven ütöttek szavai.
- Ne mondd ezt! – suttogtam. – Csak téged szeretlek! Csak te vagy nekem!
Megvetően nézett rám, sugárzott belőle a gyűlölet.
- Undorodom tőled, mégis a rabod vagyok. De ettől most megszabadulok.
Tőrt húzott elő. Éreztem az elszántságot rajta. Meg fog ölni. Mintha kitalálta volna a gondolatomat, kesernyés mosolyra húzta száját és így szólt:
- Nem. Ma csak én halok meg!
Szívébe szúrta a tőrt, rám hanyatlott, a vér pedig szétterült testemen.
Azrael szólongatására ébredtem. Arcomon sírás nyomait éreztem, testem verejtékben úszott. Még mindig éreztem férfiasságát magamban, vére melegét mellkasomon.
- Mi történt? – kérdezte Azrael. Szemeiben aggodalmat láttam.
- Furcsa álmom volt. Érzéki, mégis rémisztő.
- Szeretnél beszélni róla?
- Nem! – vágtam rá határozottan. – Ne haragudj, de zuhanyoznom kell!
Azzal kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőbe. Gyorsan levetkőztem és csak álltam a zuhany alatt. Hagytam, hogy a víz jótékonyan nyugtassa és megtisztítsa a testemet, lelkemet. Soha nem éreztem még magam ennyire mocskosnak. Nem az erotikus álom miatt. Nem is azért, mert a férfi miattam ölte meg magát. Hanem mert tudtam, hogy minden, amit mondott, igaz volt. Élveztem, amint bennem van és tudtam: élvezném, ha még páran sorba állnának és belém hatolnának…
***
Lucifer ütemesen dobolt vörösre lakkozott körmeivel az asztalon. Arcán megfeszültek az izmok. Bárki, aki ránézett, láthatta, hogy ideges. Nagyon ideges. Az ördögök és démonok feszengtek az ellipszis alakú asztal körül. Végre nyikorogva kinyílt a nagy szárnyas ajtó és Belizár belépett rajta. Elhaladt az asztal mellett, megállt és meghajolt Lucifer előtt, aki emelt hangon megkérdezte:
- Hol van Mammon?
- A csillag csarnokban.
- Miért nem jön ide, ha egyszer hívatom?! – mennydörögte.
- Jobb lenne, ha személyesen nézné meg Felséged – válaszolt halkan, meghajolva Belizár, Lucifer pedig sejtette, hogy nem fog tetszeni nekik, amit majd látni fog. Felpattant és dühösen elrobogott a csillag csarnok felé. Útközben egy hosszú folyosón haladt keresztül, amit emberi koponyákba állított gyertyák világítottak meg. A csarnok kör alakú, márványpadlós, jégkristályok által megvilágított helyiség volt. A görög építészeti stílus hatására hatalmas oszlopokon nyugodott a mennyezete. Megállt az egyik tartóoszlop mellett, és a terem közepén ülő Mammonra meredt. Olyan erősen szorította meg az oszlopot, hogy kézfeje elfehéredett, vörös haja pedig körülötte lengedezett, akárcsak a mitológiai Meduszáé. Látszott, majd’ szétveti a düh. Belizár finoman mellé lépett, felkészülve, hogy visszafogja úrnőjét, ha az valami esztelenségre készülne. Amit teljes egészében megértett volna.
- Megölöm – sziszegte Lucifer. – Háború előtt állunk és mit csinál seregeim vezére?! BABÁZIK!!!!!!! – ordította és a mennyezet omladozni kezdett.
Belizár úrnője vállaira fektette a kezeit megnyugtatásként, majd visszakísérte az immár magába roskadt Lucifert hálótermébe. Mammon a kis közjátékból semmit sem érzékelt, hiszen azzal volt elfoglalva, hogy a lány és a fiú babát összeházasítsa Isten színe előtt.
