Az alliterácicók legendája

Fantasy / Novellák (1299 katt) Craz
  2010.09.23.

Kedves barátom, drága harcostársam!

Ezennel ismét tollat ragadok, és megosztom veled legutóbbi közösségi élményemet.

Múltkor tiszteletemet tettem a Nyakönöntött Próbagoblin fogadóban. A tulajdonosok szimpatikus emberek, haladnak a korral. Pár hete létrehoztak egy speciálisan a nagy meleg könnyű elviselésére kialakított termet. Az egésznek az a lényege, hogy egy folyamatos varázslat hatására hűvös szellő lengedez a jobb oldali faltól a bal oldaliig. Mely nem csak enyhet biztosít, hanem játékosan belekap egy-egy – természetesen csak a kinti hőség miatt – lengén öltözött leányzó a célnak megfelelő ruhadarabjába. Az új, nem mindennapi leleményességről tanúbizonyságot tévő szolgáltatás nagyszerűségét a tolongó vendéghad kellőképpen bizonyította. Szerencsére én a tolongásban nem vettem részt, ugyanis kellőképpen szemfülesen kiszúrtam és elfoglaltam egy helyet az egyik szimpatikus sarokasztalnál. Hátradőlve belekortyoltam a zöld élőhalott koktél fantázianevű hűsítő italba, és szememet a köröttem nyüzsgő kavalkádon pihentettem.

Nos úgy érzem, egyre jobban megy nekem ez a levélírás. Igazán rokonszenves dolog, hogy emígyen is kiélhetem kreativitásom, a valóságtól egy icipicit elrugaszkodva, élve a költői szabadság fel-felbugyogó metaforrásaival. Az utóbbi időben begyűjtöttem az ide vonatkozó szakszavakat, mintegy a fejlődésemet elősegítendő. Ezáltal érdekes dolgokat figyeltem meg. Itt van például az alliteráció. Ebben az az érdekes – azon kívül, hogy csak kevés ember ismeri, így megfelelő társaságban felvághatok vele – hogy leírva csak egy betűben tér el egy a szülőföldemen nem őshonos, de ősutálatnak örvendő kistestű ragadozótól, az alliterácicótól. Ez amolyan macskaszerű krokodil, és nagyon ádáz. Kisebb bányatavakban érzi jól magát, és mindig meglepően kellemetlen pillanatokban bukkan a felszínre.

Érdekesek ezek a bányatavak is. Ugyanis a létezésüket az egymással rivalizáló törpekolóniáknak köszönhetik. Pár száz évvel ezelőtt a konkurens bányászcéhekbe tömörülő szakállas kis növésű lények – látod ez is egy költői kép – között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy azt egy gyanús kinézetű bokorról gyanús kinézető bogyókat szedegető gyanús kinézetű öregasszonynak álcázott fiatal boszorkány is megirigyelhette volna. Így is tett, majd szedte tovább a titkos recepthez szükséges természetes ásványi anyagokban gazdag bigyókat.

Tehát a bányatavak úgy keletkeztek, hogy az elvetemülni nem szégyellő szakállas kis növésű lények elárasztották vízzel egymás különböző fémekben leggazdagabb, külszíni fejtés alkalmazásával működő lelőhelyeit. A két legnagyobb hatalommal és aranytartalékkal bíró törpeszövetség ezután elkövette azt a hibát, hogy a dolgok elfajulásának alkalmával harci mágust bérelt fel. Méghozzá az egyik időben távoli, de csalánfában annál közelebbi rokonomat. (Tudod, a varázslóknak általában nem családfájuk van. Babonából, mert abba nem üt a villámvarázslat.) Dédnagypapi meg is oldotta a dolgot. Megegyezett mindkét küldöttséggel, majd kiment a tavakhoz, találkozóra csalta a résztvevő feleket, és végrehajtott egy nagyobb varázslatot. Azóta őshonosok a bányatavakban az alliterácicók.


Ui.: Elnézésedet kérem, de be kell fejeznem soraimat, mivel máris indulok egy fontos nemzet- és varázslóközi találkozóra, ahol át fogok venni egy díjat, egy speciális fapajzsot, de erről majd legközelebb írok.

Addig is üdvözöl barátod és harcostársad, Kókuszpók sk.

Előző oldal Craz
Vélemények a műről (eddig 4 db)