Nihilmester: Hátralévő idő: 105 nap (2006)
Öleltem, hozzámbújt, közben karmolt és ütött. Én ilyenkor megmarkoltam a kezét, hogy ne tehesse, és simogatva csitítottam, pusziltam selymes kezét. Együtt aludtunk egy hálózsákban a hegyekben, de nem csókoltam és ő sem. Miután fellökött és lerúgta a fél vesém, úgy masszírozta meg a hátam, ahogy senkit előtte. Ő a felhőket nézte, és a két csillagot, ami átvilágított rajtuk. Egymáson át bukfenceztünk a domboldalon a fűben, néha nyilalltak a sérüléseim. Röhögtek rajtam a csajok, szivatgattak, de jól esett. Elbújtak, hogy keressem meg őket az erdőben, de stikába inkább ettem; megvártam, míg megunják, és előjönnek, hogy újra egymás alá rúghassunk és fetrengjünk a földön. Öleltem, hozzámbújt, közben karmolt és beszélt, és meg gyengéden simogattam, akkor abbahagyta.
„Döntened kell egymagad: feloldozás vagy kárhozat!” (Paksi Endre)
- Itt fexünk, közel egymáshoz, nézzük az eget, a teliholdat – de tökmindegy, milyen jó ez, el fog múlni és ez kurvára bosszant – súgtam a fülébe.
- Találd meg mindenhol, mindenben a Jót, és akkor a Jó nem fog elmúlni – felelte.
