Zivatar II.

Szépirodalom / Versek (1435 katt) Tracker
  2013.04.28.

Átlépni könnyedén a világot
Elhagyni minden vagyont,
Átvinni könnyein a lángot,
Elfeledni minden vajont.
Közöny a tegnapnak, a múló
Napok csak rémálmok
Közös pillanatokon ámuló
Arcot csak én látok.
Mit ér az igazság, ha fáj,
Mikor a hazugság puha tenyere
Vagy nedves ajka (mézédes a száj),
Fedi el szívünket, majd ha kenyere,
Lesz az időnek, ami megmarad belőlünk,
Elmajszolja csendben egy fáradó pár szem,
Nem tudva idővel, hogy mi nem élünk,
De addig már nem izgat, álmodó, vársz-e,
Ellebegsz, mint odakint az eső,
Olvadt emléked felissza tudatom talaja,
Te voltál az utolsó, és leszel az első,
Aki bűneim tüzének olaja.
Hamuvá lett világunk, megannyi évezred,
Alkuvá tett vágyunk eladni élvezted
Az életedet tetted fel számunkra,
De pár fordulat, alea iacta est,
Kiszálltál, engedve kettőnket utunkra,
Egy pár mozdulat lángba rakta ezt,
Azon a hűvös tavaszi éjjel,
Szerelmünk tüzét, a hazugság szele fújja széjjel.

Előző oldal Tracker