Linktár

Egyperces

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/2 számában.

Amikor meghalok, csak csöndet akarok.
Ne zúgjanak gyászkarok, ha véget ért a dal.
Talpalatnyi nyugtot, békét, időt kérek,
Hogy távozzon fejemből az életszagú zsivaj.

Nem fogok elmúlni ágyban és párnák közt,
százéves kezemben maroknyi gyógyszerrel,
S ha nem is mint hős, vagy mint mártír ér a végzet,
Én felemelt fővel és büszkén tűnök el.

Nem leszek ápolt, kit rokonhad ül körbe,
s hallgatják utolsó, elgyötört szavait,
És azt várják, hogy végre mikor lesz már vége,
Hogy megkaparinthassák e-földi javait.

És nem leszek megfáradt, ezeréves özvegy,
Kit a hosszúra nyúlt élet rég összetört
S elvesztett már talán mindent, ami számít.
Szerelmet, barátot, örömöt és gyönyört.

A saját epilógom én írom egyedül.
Egymagamban kell, hogy gyónjak bűnömért
S nem lesz velem senki, hogy fogja tört kezemet,
Ki enyhíteni tudná a tisztítótűz hevét.

Ne övezzen hát majd siratás jajszava,
Amikor meghalok, csak egyet kérek én.
Nem könnyet, nem zenét, végső búcsúztatót.
Csak egyperces csöndet, míg az óra körbeér.