Hibalehetőség kizárva

A jövő útjai / Novellák (1050 katt) Greg Sheppard
  2013.01.30.

- Alapvetően egyszerű a képlet – magyarázta. – Ha a robot akadályba ütközik, csak átkapcsol egy relé, és másik áramkör lép működésbe. A gép elfordul, és másfelé folytatja az útját. Saját maga zár ki bármilyen hibalehetőséget. Egyszerű kapcsolásokkal működik, mint az emberi agy, programozás szükségtelen.
- Mi van a nyersanyagszükséglettel? – kérdezte az egyik riporter.
- Azt a környezetéből vonja ki – vágta rá a tudós. – Hasonló elven működik, mint ahogy a növények fotoszintetizálnak.
- Ha jól értem, húsz év fejlesztés és milliárdos anyagi ráfordítás után csak egy mozgó növénnyel tudtak előállni? – tette fel a kérdést egy másik újságíró.
- Inkább egy hangyához hasonlítanám. Egyébként nem csak egy van belőle. És most, ha megbocsátanak, uraim – mosolyogva felállt –, visszavonulnék.

Elhagyta a termet. A kísérlet csak egy volt a találmányai közül. Végigsétált egy folyósón, ahol tudósok tucatjainak képei lógtak a falon. Newton, Einstein, Kopernikusz, Szilárd Leó, Oppenheimer, Tesla, Teller… a sor végén egy hely üresen maradt. Talán ő is odakerül.

Talán, ha az emberiség megérti az alkotásának a jelentőségét és összefogva megvalósítja régi álmát: egy nemzetként, háborúk nélkül él tovább. Beszállt a liftbe.

A tetőn kilépett a hideg reggelbe. Megállt, látszólag a semmibe révedve az alacsonyabb felhőkarcolók fölött. Lassan közeledve, ezüstösen csillogva kibontakozott a ködből, amire várt. Egy nagy szilárdságú kötél, a végén egy kabinnal. A másik találmánya, egy űrkomp. Az egyetlen létező darab. Beszállt, átfordította a falban lévő kulcsot. Fenn kiszállt. Ellökte a kompot, nézte, ahogy a súrlódástól szétég a légkörben.

Az űrkabin egyszerű volt, csak egy célt szolgált. Befeküdt a kapszulába, az automatika hűségesen elindította harmadik találmányát.

Ötven év múlva a mélyhűtött koporsó teteje kinyílt, ő egyből kiszállt és a számítógéphez lépett. Az egyik fal a Földre néző ablakká változott. Vagyis ami a Föld volt régen. Semmi zöld, semmi kék, csak szürkeség. Felhő sem volt sehol.

Bár tudta, hogy mit fog látni, ránagyított a képre. Apró robotok száz- és százmilliárdjai nyüzsögtek mindenfelé, absztrakt mintákként hagyva maguk után a felhasznált nyersanyag salakját. Mindegyik pontos mása volt a bemutatottnak.

Csalódottan fordult el.

Az ember korszaka véget ért, ahogy maga mögé utasította az evolúciót. Az önzésébe beleroppanva elpusztult. A gépek érája elkezdődött.

Hibalehetőség kizárva.

Előző oldal Greg Sheppard
Vélemények a műről (eddig 4 db)