Búzaföld

A jövő útjai / Novellák (1430 katt) Adam Klausen
  2013.01.04.

A mű részt vett a VII. Lidércfény Pályázaton.

I.
– Felkészültél?
– Igen.
– Akkor irány a színpad! Ma megváltjuk a világot.

*

– Íme, a búza! Az emberi civilizáció egyik alappillére. Közel tízezer évvel ezelőtt őseink e csodás növénynek köszönhetően élelmiszertöbbletet voltak képesek megtermelni, ami a kereskedelem megszületését eredményezte. Nem kellett a társadalom minden tagjának az élelmiszer megszerzésével foglalkoznia, így több idő jutott egyéb tevékenységekre. Hamarosan kialakultak az első városok, majd megszülettek a birodalmak. A többit már ismerjük a történelemkönyvekből.
– A búza jelenleg is rendkívül fontos szerepet játszik az életünkben. A népélelmezésben első helyen áll, csak a rizs közelíti meg. Kétségkívül a kenyér a legfontosabb végterméke a búzának, de korántsem az egyedüli. A csírája magas olajtartalommal rendelkezik. Bioetanolt lehet előállítani belőle. A kozmetikumok és a testépítő táplálék kiegészítők gyártásához is felhasználják. Sőt még a bioműanyag is belőle készül.
– Jelenleg közel 12.000 búzafaj létezik a világon, melyek különböző jó és rossz tulajdonságokkal rendelkeznek. A helyi körülményeknek megfelelően vannak kitenyésztve. A csapatommal arra a következtetésre jutottunk, hogy a géntechnológia segítségével ki tudnánk szűrni a különböző fajok pozitív tulajdonságait, lehetővé téve egy szuperbúza megalkotását. Ezt más gabonafélék génjeinek a hozzáadásával még jobban fel tudnánk turbózni. Képzeljenek el egy kukorica méretű búzát, amely az árpa szívósságával rendelkezik és szinte bárhol megterem. A kalász mérete többszörösére növekedne. Nincs szüksége öntözésre, tápszerre és műtrágyára sem. Immunis lenne mindenféle betegségre. Sőt a kártevő bogarak számára sem lenne vonzó.
- Ezzel az új búzafajtával megoldhatnánk a világ élelmiszerproblémáit, gyakorlatilag megszűnne az éhezés. Jelentősen megnövekedhetne a bioetanol gyártás. Valamint a bio-műanyagipar is forradalmi változásokon menne keresztül. Amint látják, a civilizációnkat lehetővé tévő növény újra képes segíteni nekünk, hogy egy jobb világot teremtsünk magunk köré.

*

– Remek előadás volt, Will!
– Szerinted meggyőztem őket?
– Hát, elgondolkodtak rajta az biztos. Szerintem megkapjuk a támogatást.



II.

...
Ezután elkezdődött. A szuperbúza minden várakozásunkat fölülmúlta. A kenyér ára először a felére, majd a negyedére csökkent. A harmadik világ országaiban megszűnt az éhezés és rohamos fejlődés vette kezdetét. Rengeteg bioetanolt voltunk képesek előállítani. Az üzemanyag kérdés is megoldódni látszott. Csökkent a környezetszennyezés a bio-műanyagoknak köszönhetően. A világunk egy általános jóllét felé tartott.

Ekkor bekövetkezett a katasztrófa. A szuperbúza kicsúszott az irányításunk alól. Hihetetlen mértékű terjeszkedésnek indult, amit nem tudtunk kordában tartani. Néhány hónap leforgása alatt minden más gabonát kiszorított a termőföldekről. Egyre csak nőttek a búzamezők. Átterjedt a parlag földekre. Legelőknek, kaszálóknak átvette a helyét. A füves sztyeppék és szavannák eltűntek. Képtelenek voltunk harcolni ellene. Megfertőzni nem tudtuk. Próbálkoztunk az égetéssel is, de akár a főnix, hamvaiból feltámadva néhány hét múlva újra ott aranylott a gyönyörű, két méter magas búza.

Lassan kezdett összeomlani a civilizációnk. A búza más jelentős nyersanyagoktól fosztott meg minket. Tönkretette az erdőinket. A kultúrnövényeink elpusztultak. Nem voltak zöldségek, nem voltak gyümölcsök. Csak búza, búza és búza. A hatalmas őserdőink néhány év alatt búzamezőkké változtak. De még a sivatag homokjában is képes volt megélni ez a szörnyeteg. A városokat sem kímélte, az aszfalt repedéseiben kibújtak a búzaszálak és terjeszkedni kezdtek.

Eddigre már a civilizációnk megszűnt létezni. Csak a hatalmas épületek, amelyek a búzamezők fölé magasodtak, emlékeztettek az emberi faj egykori dicsőségére. Rengeteg állatfaj kihalt, amelyeknek meg sikerült alkalmazkodni, nagyon elszaporodtak. De búza az mindenütt volt a tengerpartoktól a hegyekig, az egyenlítőtől az északi tundráig, mindenütt.

Az emberek ugyan nem haltak ki, de nagyon kevesen maradtunk. Nem tudnám megmondani hányan, de kevesen. Kis törzsekben élünk a hegyekben. Ott, ahol már ritkábban nő a búza és nem is olyan magas a szára. Kunyhókat építünk szalmából és a ruháinkat is abból szőjük. Élelem van bőven, kovásztalan kenyereket sütünk, még húsunk is van, mivel a legtöbb rágcsáló túlélte a katasztrófát. Nagyon elszaporodtak és megnőttek. Három-négy kilós patkányok, nagy, kövér hörcsögök, egerek és ki tudja, még milyen magzabálók futkároznak a búzamezőkön. Rájuk vadászunk.

Víz egyre kevesebb van. A búza apránként mindet felszívja. Egyre messzebbre kell nap mint nap vándorolnunk, hogy ivóvízre leljünk. A síkságokon gyakran hatalmas tüzek pusztítanak. Hallottam gyermekkoromban ezt is előre jelezték a tudósok. A tüzeknek köszönhetően egyre több szén-dioxid kerül a levegőbe üvegházhatást idézve elő. Mindenesetre tény, hogy évről évre melegebb van. Egyre feljebb kell húzódnunk a hegyekbe, mert a búza is egyre magasabbra terjeszkedik. Jobban és jobban eltávolodunk a víztől. Már nem sokáig bírjuk.

De a gyerekek másak. Nem kínozza a hőség őket, nem szomjasak és gyorsak, a patkányokat is könnyedén el tudják ejteni. Lehet, könnyebb nekik az alkalmazkodás, hiszen ők beleszülettek ebbe a világba. Lehet, hogy a búza gyorsítja az evolúciónkat. Bármi legyen is a magyarázat, ad egy kis reményt.

Ez a halovány reménysugár vett rá e sorok írására. Lehet, mégis van jövője a fajtánknak, vagy annak, ami belőle lesz. Mi öregek hamarosan eltávozunk erről a világról, de tudniuk kell az utódainknak, hogy honnan származnak és mi volt azelőtt. Másképpen megszűnünk embernek lenni.


III.

A nap kegyetlenül ragyog az égen. A száraz szalma füstölögni kezd. Feltámadnak a lángok. Terjedését semmi nem állítja meg, csak az óceán. Az egész kontinens felperzselődik. Szén-dioxiddal telik meg a légkör.

Nagyon meleg van. A jégtakarók megolvadnak. Búzamezők az északi sarkkörön és az Antarktiszon. Édesvizek eltűnnek. A búza a sósat is szereti.

Apadnak a tengerek. A folyók kiszáradnak, nincs, ami táplálja őket. A végtelen búzamezők felszívják az óceán vizét.

A kék bolygó nem létezik többé. Helyette egy arany gömb tündököl a Hold egén.

A Búzaföld.

Előző oldal Adam Klausen
Vélemények a műről (eddig 6 db)