Linktár

Feláldozhatók 3

A veteránkórház portása nagyot nézett, amikor Steven Seagal megérkezett.

- Belépője van? - kérdezte a meghökkent férfi, s a következő gondolata az volt, hogy kérhetne egy autogramot is.
Ez a vágya azonban nem vált valóra, mivel Seagal lefejelte, hogy szó nélkül beesett az asztal alá.
- Ez jó belépő volt?
Az éltes harcművész választ sem várva, egy pillanat múlva már a folyosón sétált. Mindenre elszánt, gépfegyveres banditák lépkedtek a nyomában.
- Remekül használod a fejedet - dicsérte meg Sólyom, aki az akció főnöke volt. Aztán elkomorodott, mert gyomorsavtúltengés gyötörte, és nagyon szenvedett miatta.
- Rúgd be azt az ajtót! - adta ki az utasítást.
Seagal engedelmeskedett: olyan erővel rúgott a kilincs alá, hogy a jobb sorsra érdemes nyílászáró egyszerűen berepült a kórterembe.
- Csodálatos belépőid vannak! - lelkendezett Sólyom, aztán intett az embereinek, akik berohantak a helyiségbe, és fegyvert fogtak az ott tartózkodó öregekre harsány ordibálás közepette.
- Mindenki a helyén marad! Nem mozogtok, barmok!

A "barmok" egyáltalán nem mozogtak, mivel alig tudtak már szegények. Mindahányan éltes katonák voltak. Ott volt Rambo bácsi, Dolph Lundgren, Chuck Norris, Jean-Claude Vandál, Bruce Willis tizedes, meg a többiek.

Seagal döbbenten nézett Vandálra.
- Úgy tudtam, téged kibeleztek egyszer!
- Kibeleztek többször is - rebegte az öreg harcos. - De már összevarrtak. Te viszont mindig jóságos voltál.
- Lehet, de ez most nem Hollywood.
- Elég a romantikából! - hűtötte le őket Sólyom. - Most felhívom az amerikai miniszterelnököt, hogy átadjam neki a követeléseinket! Szeretném, ha addig…
- Ki kell mennem a vécére - nyögte Bruce Willis. - Ez a sok izgalom már nem nekem való.
- Ott a kacsa, öreg, használd azt! Ne próbálkozz, nem vagyunk hülyék! Most pedig kussoljon mindenki!

A magas, szőke férfi elővette a mobiltelefonját, és egy szupertitkos vonalon felhívta a miniszterelnököt. Néhány csörgés után már hallani is lehetett a nagy ember jól ismert hangját.

- Ki az?

Néhány öreg veterán reflexszerűen tisztelgett, de aztán rájöttek, hogy úgysem látják őket a vonal túlsó végén, ezért zavartan krákogni kezdtek. A gengszterfőnök mellőzte az udvariaskodást, és rögvest a lényegre tért.

- Most jól nyisd ki az összes füledet, miniszterelnök!
- Örülök, hogy letegeződtünk már, szerbusz is - válaszolta Amerika első embere. - Honnan ismered ezt a számot?
- Az lényegtelen. Sólyomnak hívnak! Mond ez a név valamit?
- Igen, egy ragadozó madár, ami…
- Ez nem kvízjáték, te szerencsétlen, hanem terrorakció! Ha nem ismersz, akkor nézd meg az FBI körözési listáját! S, mint sólyom! Egy jó kis bulit készítettem neked, mert nagyon unatkozol ott a Fehér Házban.
- Miféle buliról van szó? Sztriptíztáncosnők is lesznek?
- Az embereimmel elfoglaltuk a sivatagban lévő katonai kórházatokat, és túszul ejtettünk egy rakás leszerelt, öreg bakát. Nem részletezem, mi lesz a sorsuk, ha nem fizettek…
- Nyugdíjas veteránok? Ki nem szarja le őket? Tőlem azt csináltok velük, amit akartok! Legalább nem kell rájuk költeni többet. Úgyis csak fogyóeszközök, de már semmi hasznuk nincs. Feláldozható mind. Nyírjátok csak ki őket, terrorista csávó!
- Értem én, miniszterelnök csávó! Ezeket a vén szivarokat már feláldozhatónak tartjátok, csakhogy én mást is tudok ám!
- Hogy anyád nem szedett fogamzásgátlót, amikor kellett volna?
- Ez lényegtelen. Tudom, hogy egy szuperlaboratórium van a veteránkórház alatt!
- Tele olyan hülyékkel, mint te?
- Pontosan.
- Na, és szerinted mit gyártanak ezek a zsenik?
- Fogalmam sincs, de ki fogom találni!
- Ugyan már, kis barátom, ez meghaladja a fantáziádat.
- Azért megpróbálnám… valami veszélyes izére gondoltam.
- Veszélyes izére?
- Olyan izére, na…
- Csak nem hidrogénbombára gyanakszol? Ugyan már, az nem lehet ott!
- De ott kell lennie!
- Miért lenne atomfegyver egy kórház alatt?
- Egyrészt mert az imént mondtad el, másrészt, mert ott senki se keresné. Igaz, miniszterelnök csávó? Na, mi van, megfagyott a vonal? Vagy kiakadt benned a mikroprocesszor? Most legyen nagy a pofád!
- Mit kértek?
- Százmillió dollárt kis címletekben.
- Sokáig fog tartani átszámolni.
- Akkor kezdjetek neki! Vagytok rá elegen. Legalább dolgoztok egy kicsit ti is végre.
Sólyom kinyomta a telefont.
- Az öregekkel mi legyen? - kérdezte Szuper Gonosz, az első számú helyettese. - Nyírjuk ki őket?
- Igen. Túlságosan veszélyesek.
- Ezek a vén köcsögök? Már szarni se bírnak.
- Azért ne nézd le ezeket a feláldozható hősöket! Kiválóan verekszenek az ágytállal.
- Nem hiszem - szögezte le Szuper Gonosz, de ekkor Rambo bácsi képen törölte egy ágytállal, majd belerúgott egyet, hogy nekirepült a falnak. Az öreg Rambo aztán a másik kezében lévő ágytál tartalmát ráfröcskölte Nagyon Gonoszra, a második számú helyettesre, és a pillanatnyi helyzeti előnyt kihasználva őt is leütötte. Ekkor azonban kilenc darab pisztolyt, két gépfegyvert és egy rakétavetőt szögeztek rá, ezért leállította magát. Hanyag mozdulattal a földre dobta az ágytálakat és egy odaillő poénon törte a fejét, de épp nem jutott egy sem az eszébe, mert valami "Alzheimer" doktor kezelte éppen.
- Szép próbálkozás volt - mosolyodott el Sólyom.
- De még milyen szép! - ismerte el Nagyon Gonosz, aztán feltápászkodott a földről, és undorodva törölgetni kezdte az arcát. - Kár, hogy ezért meg kell öljelek!
- Nyugalom, barátom! - húzta vissza a főnök az igencsak feldúlt harcosát. - Tiszteljük a nyugdíjasokat! A kommandósok valószínűleg próbálkozni fognak, és jó, ha van pár túszunk.
- Nem értelek, mester! Túsznak ezek mit sem érnek, mivel köpnek rájuk, viszont túlságosan veszélyesek. Épp te mondtad az imént.
- Az igaz. De sose lehet tudni, mire lesznek jók. Ha másra nem használhatók, akkor kiszedünk belőlük néhány szupertitkos információt a szupertitkos zöldsapkás kiképzésekről, vagy a szupertitkos fegyverekről. Ne aggódj, semmi baj nem lesz! Bezárjuk őket a kórház gumiszobájába, onnét sosem szabadulnak ki.
- Nem tetszik ez nekem.
- A főnök viszont én vagyok, ráadásul velünk van Steven Seagal is. Uff, én beszéltem.
- Rendben, akkor legyen úgy!

***

Majd tucatnyi veterán zsúfolódott össze a szűkös gumiszobában. Egykoriban az emberiség legkitűnőbb harcosai voltak, de a korukhoz képest még ma is jól tartották magukat.

- Ha valaki még egyszer elfingja magát, azt kinyírom! - keménykedett Vandál.
- Ne olyan hevesen, tata! - vágott vissza Mickey Rourke. - Attól, hogy ZS kategóriás akcióhősnek tartanak, még szívesen szétrúgom a segged!
- Elárultad magad, szóval te fingtál! Most véged van, te bűzbomba!
- Várjatok! - szólt közbe Dolph Lundgren. - A bombáról jut eszembe… van nálam némi plasztik!
- Minek az neked?
- Azzal szoktam gyurmázni a szabadfoglalkozásokon.
- Ki akarsz nyírni minket? Nem elég az a Sas, vagy kicsoda?
- Nyugi, csak az ajtót nyitom ki. Kevesen tudják, hogy több nyelven beszélő vegyészmérnök vagyok.
- Kevesen tudják, és ezért kell ezt állandóan híresztelned magadról!
- Most szökjünk meg, vagy nem?
- Csinálj, amit akarsz! - legyintett Rambo mérgesen.
Dolph némi plasztikot tett a kulcslyukba, majd belenyomta a detonátort.
- Még ilyen izé is van nálad? - csodálkozott Chuck Norris.
- Régi beidegződés - felelte a magas férfi, aztán a sarokba mutatott. - Húzódjatok hátrébb, nehogy levigye a fejeteket!
Megnyomta a detonátor gombját, de nem történt semmi.
- Ez érthetetlen.
- Besült a patron, tata?
- Talán mégis a gyurmát hoztam el.

Több idő azonban nem volt a töprengésre, ugyanis kulcs csikordult a zárban, és kinyílt az ajtó. Vandál már készült rá, hogy bemutassa a világhíressé vált helikopteres rúgását, de nem volt rá szükség, mivel Schwarzenegger bácsi érkezett meg.

- Visszatértem!
- Látványosabb belépőre számítottam, de ebben a korban ez is megteszi - közölte Willis. - Gondolom, kíváncsi vagy rá, hogy ki zárt ide bennünket.
- Egyáltalán nem.
- Én mégis elmondom. Terroristák foglalták el a kórházat! Agyon stresszeznek itt mindenkit! Hol voltál eddig?
- Beöntést kaptam. Kíváncsiak vagytok a részletekre?
- Inkább nem. Menjünk, és mentsük meg a világot!
- Ti menjetek, nekem más dolgom van.
- Miféle dolgod?
- Ne akard megtudni! Még visszajövök!
Azzal Schwarzenegger bácsi elindult a vécé felé. Hiába, a beöntés nem kis dolog. Rambo a fejét csóválta, aztán suttogóra fogta a hangját.
- Akinek van hallókészüléke, az most csavarja fel! Én elmegyek a szupertitkos fegyverszobába, és elhozom a cuccokat. Ti addig maradjatok veszteg!
- Ki henceg? - kérdezte Michael Dudikoff, de Rambo már el is tűnt, akár egy szellem.
A többiek értetlenül néztek össze.
- Harcra fel, katonák!

***

A hősök hangtalanul lopakodtak végig a jól ismert folyosókon. Csak néha rúgtak fel egy szemetes tartót. Az "A" szintre érve azonban kellemetlen meglepetés érte őket: három őrszembe botlottak. Egyikük vigyorogva fegyvert fogott rájuk, de Mickey Rourke egy injekciós tűt dobott a nyakába. A férfi elvágódott, és a plafonba eresztett egy sorozatot. Vandál ekkor nekifutott, és a levegőbe ugorva elrepült a félrehajló második számú őrszem mellett, majd nekicsapódott a falnak.

- Ki ez a hülye? - vigyorgott a nagydarab terrorista, de több ideje nem volt, mivel Chuck Norris leütötte a mankójával.
A "hármaska" ekkor le akarta lőni őket, de egy injekció repült a jobb vállába, hogy elejtette fegyverét. A következő fecskendő a bal combjába fúródott. Káromkodott egy cifrát, mert zsibbadni kezdtek a végtagjai.
- Mi van ebben a…
Dudikoff fejbe rúgta, hogy összeesett. Mickey Rourke újabb fecskendőt vett elő, de Rosszfiú elkapta a karját.
- Nyugi, ő már velünk van!
A ZS kategóriás akciósztár felvette a szemüvegét, és szabadkozva nézett Vandálra.
- Bocs, de kissé rövidlátó vagyok.
- A falra mászom tőled - morgolódott a másik.
- Honnan van ez a sok fecskendőd?
- Az titok, de remek cucc, elhihetitek.
- Ilyenekkel lövöd magad?
- Ha fegyverrel már nem lehet.
Vandál a fejét csóválta.
- Ez még nálam is nagyobb állat.
- Elég a romantikából! - kiáltott rájuk határozott hangon valaki: egy rakás terrorista érkezett meg szemből. Élükön Nagyon Gonosz lépkedett. - Szóval kiszabadultatok? Mondtam én a főnöknek, hogy végezni kellett volna veletek, de nem hallgatott rám. De ami késik, az nem múlik, ugyebár!
Emberei felröhögtek.
- Pár másodperc és hullák vagytok, de előbb tudni szeretném, hogy hol van az a barom, aki rám locsolta az ágytálának tartalmát?
- Engem keresel, kicsi rigó?

Megérkezett Stallone bácsi: bal kezében infúzió, jobb kezében gépfegyver. Mindenféle magyarázkodás nélkül egy irigylésre méltó sorozattal végigkaszálta az egész folyosót, hogy fejvesztve ugrált fedezékbe mindenki. Jó pár embert eltalált, de a tár sajnos hamar kifogyott, és túl sok gengszter maradt életben. Szerencsére azonban ott termett Dolph Lundgren bácsi is: bal kezében infúzió, jobb kezében whiskys üveg. Látványa sokkolta a banditákat, akik egy pillanatra ledermedtek, és ez éppen elég volt Chuck Norrisnak, hogy a mankójával leüssön még néhányat közülük. Ekkor azonban egy kínai harcművész jelent meg a semmiből: vadul hadonászott a karjaival, aztán tigrisugrással átvetette magát a felé lendülő mankón, bukfencet vetett a földön, majd felpattanva egy látványos pörgő rúgással eltalálta Norris bácsit, aki nekiesett a kólagépnek.

- Mi van tata, megszomjaztál? Vagy ágytál kellene?
- Jó nekem a mankó is! - felelte Norris, majd beijesztett fejre, de mégis ágyékra rúgott.

A régi trükk mindig bejön: a harcművész visítva fogta a heréit, aztán rémülten kapott maga elé, ugyanis blokkolni próbált egy újabb ágyékra irányuló rúgást, de ez is csak ijesztés volt, mivel a mankó olyan erővel sújtott a koponyájára, hogy tüstént összeesett.

- Ledőltél egy kicsit? - vigyorgott a szakállas bajnok, ám ekkor kiverték a kezéből a mankóit.
- Minek neked ilyen piszkafa, texasi barátom? - kérdezte egy vigyorgó, színes bőrű, miközben lazán sasszézott kettőt, és kerülgetni kezdte ellenfelét. - Hisz anélkül is jól mozogsz! Ismerem a híredet! Tényleg el tudsz számolni kétszer végtelenig?
- Kíváncsi vagy rá?
- Egy cseppet sem.
- Ilyen türelmetlen vagy? Akkor jobban jársz, ha feladod!
- Mert a pörgő rúgásodat még a világűrből is látni lehet?
- Mondják.
- Na, persze, te szűkszavú hős! Sosem hittem el, hogy egy olyan rúgással le lehet teríteni egy embert!
- Tényleg?
Norris megpördült, és állon rúgta a sasszézgató színes bőrűt, aki kirepült az ablakon.
- Szóval nem tudlak egy pörgővel leteríteni?
Bruce Willis vigyorgott.
- Ez az eset úgy fog bekerülni a Rekordok Könyvébe, mint a világ legnagyobb tévedése - közölte élcelődve.
- Jól mondod, Kojak fejű! - kacsintott a texasi, de túl sok idő nem maradt a töprengésre, mert egy kardos vietnami érkezett rohanva. Hogy miért pont vietnami volt, azt nem tudom, de nagyon mérgesnek látszott. Ordítva száguldott a kopasz veterán felé, kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy lekaszabolja. Már majdnem elérte, amikor rányitottak egy ajtót, hogy beleverte a fejét, és hanyatt vágódott. Bud Spencer bácsi jelent meg a folyosón.
- Elnézést, nem tudtam, hogy…
A vietnámi felpattant, majd összevissza hadonászott, de csak addig, amíg Spencer nyakon vágta, hogy szaltózott egyet és elájult.
- Ez a társaság nincs ínyemre - méltatlankodott a kövér férfi, aztán kissé zavartan visszatért a kórtermébe.
- Ki volt ez a hájgombóc? - kérdezte Vandál, de a többiek sem ismerték.
- Az a lényeg, hogy az összes őrt kifektettük - büszkélkedett Dudikoff, miközben kiengedett egy férfit a fojtófogásából.
Az elernyedő test a földre zuhant, ő pedig elvette tőle a szamuráj kardot.
- Menjünk, és keressük meg azt a laboratóriumot! Ha megszerzik a nukleáris fegyvert, az kellemetlen lesz.
- Az egész napod el van rontva, ha rád esik egy atombomba - kacsintott Lundgren. - Még jó, hogy mi itt vagyunk.
- Úgy van, és rájöttem, hogyan jutunk le a föld alá!
Schwarzenegger érkezett egy járókerettel. Épp a legjobbkor.
- Majd koporsóban leengednek - élcelődött Mickey Rourke.
- Most nem erről van szó!
- Megtaláltad a lejáratot?
- Mondtam, hogy még visszajövök. Képzeljétek, mi történt! Ráültem az egyik vécére, de amikor papírt akartam tépni, lesüllyedtem a föld alá, valami iszonyatos sebességgel. Majd összeszartam magam az ijedtségtől.
- És aztán?
Leértem vagy húsz méter mélyre, de csak egy üres termet találtam, szemközt egy ajtóval.
- És aztán?
- Ültem még egy kicsit, tudjátok, a beöntés miatt.
- Értem, értem… és aztán?
- Megkönnyebbültem végre.
- Igen, de mi a lényeg?
- Hogy az utóbbi évek legkellemesebb élménye volt.
- Jó, jó, de utána mi történt?
- Mi történt volna? Észrevettem a falon egy gombot, amit megnyomtam, és visszalifteztem a felszínre.
- A vécén ülve?
- Úgy van.
- Mutasd azt a fülkét! - élénkült fel Vandál.
- Előbb adjatok egy puskát! Nagyot.
- Ez a gépágyú jó lesz? - vigyorgott Rambo.
- Jobb híján ez is megteszi!
Szerencsére a járókeretének a talpain kerekek voltak. Ráfektette a gépágyút a keretre, és tolni kezdte.
- Ez így pont megfelel.
- Akkor gyerünk!

A hősök útnak indultak. A korukhoz képest meglepően határozottan mentek a csatába, ám a vécéhez érve már kissé feszülten néztek össze.

- Itt legalább nem szarunk be - humorizált Vandál, majd benyitott az ajtón. - Melyik fülke volt az? - kérdezte elgondolkodva.
- A legszélső, az ablak mellett.
- Rendben, kiscserkészek, én megyek először - vigyorgott a belga karatés, majd helyet foglalt az ülőkén.
- Eddig rendben. Mit kell tenni?
- Tépjél egy kis vécépapírt!
Vandál engedelmeskedett, de nem történt semmi.
- És most?
- Töröld ki a segged! - vigyorgott Mickey Rourke.
- Téged egyszer még elkaplak!
- Ezt nem értem - csodálkozott az Schwarzenegger. - Pedig ez a fülke volt az.
- Biztos vagy benne?
- Még jó, hogy biztos, nem vagyok én Alzheimeres! Még a nevemet is le tudom írni, pedig az aztán nem semmi!
- Jól van, nyugi!
- Pedig valahol itt kell lennie a kapcsolónak.
- De mégis, hol?

A kérdés a levegőben lógott és senki nem csapta le, mert váratlanul két férfi nyitott be az ajtón: Bud Spencer és Terence Hill. Csodálkozva néztek a fegyveres hősökre, aztán szabadkozva kifele indultak volna, de ekkor az egész helyiség süllyedni kezdett!

- Mi történik itt? - kérdezte a kövér testalkatú, szakálas alak.
- Nem tudom, de valahonnan nagyon ismerős ez a helyzet - felelte a társa, a vékony, szőke férfi.
- Figyeljetek ide! - kiáltotta rájuk Rambo. - A föld alatt egy szupertitkos laboratórium van, ahol pluto… ploturimó… olyan izét gyártanak, ami robban, és most nem jut eszembe a neve.
- Túl sok ütés érte már a fejét - magyarázta Dolph Lundgren. - Tőlem is kapott párat, amikor bokszoltunk.
- Ez most nem érdekes! - folytatta Stallone egy cseppet sem zavartatva magát. - Ami fontosabb, hogy egy terroristacsoport meg akarja szerezni azt a robbanó izét. Nekünk lesz a feladatunk, hogy megakadályozzuk őket, mivel más úgyse teszi meg helyettünk. Kapjuk el a vezetőjüket, azt a Héját, vagy Karvalyt… a fenébe már… Sast!
- Ez kész kabaré - csóválta a fejét Terence Hill. - Ezek szerint megint bunyózni kell. Benne vagyok!
- Én is - értett egyet Spencer, de addigra már meg is érkeztek az ismeretlen céljukhoz, mert a "vécéfelvonó" nagyot zökkenve megállt.
- Ki megy előre? - kérdezte Hollywood Hogan sápatag arccal.
- Teljesen mindegy - vette lazára a figurát Michael Dudikoff, és szélesre tárta az ajtót.

A hősök egy hatalmas csarnokba jutottak, ami szinte teljesen üres volt - csak egyvalakit találtak ott, de ő sok emberrel felért: Bob Sappot, a százhetven kilós, néger izompacsirtát pillantották meg. A nagydarab férfi egy acélszéken ülve valami pornóújságot lapozgatott, de amint meglátta a jövevényeket, tüstént felpattant. Gigászi termete félelmetes látványt nyújtott.

- Kik vagytok, és mit akartok?
- Jobban jársz, ha tovább engedsz minket! - közölte Terence Hill válaszadás helyett.
- Mert ha nem, akkor mi lesz?
- Akkor itt kell, hogy maradjunk.
- Értem. És az nem zavar benneteket, hogy Sólyom vezér hamarosan eltulajdonít egy atombombát?
- Micsoda? - kapott észbe Stallone. - Sólyomnak hívják? Igen… ezt a szót kerestem.
- Örülök, hogy képbe hoztalak - felelte Sapp. - Ezért már érdemes volt megszületnem. De van ám fontosabb hírem is ennél: Sólyom és a társai tudják, hogy itt nukleáris fegyvert őriznek. Higgyétek el, gyerekjáték lesz megszerezniük!
- Akkor engedj minket tovább!
- Nem lehet, mert elvállaltam a lejárat őrzését. A becsület az becsület.
- Így viszont ki kell, hogy üsselek, és az fájdalmas lesz - mentegetőzött Rambo.
- Bajosan fog menni - felelte az izomkolosszus, de aztán felderült az arca. - Ám jó pénzért én bárkinek lefekszem!
- Sajnálom, de én a nőket szeretem.
- Nem úgy értem. Megfelelő összegért cserébe…
- Ja persze, így már világos! A becsületnek ára van. Izé… nincs valakinek egy húszasa?
- Húszezer dollárra gondoltam.
- Mennyire?!
- Ne legyél már ilyen sóher, barátom! - kiáltotta Willis, azzal hozzávágott egy nagy köteg pénzt Sapphoz, mire az rögtön összeesett.
- Ez az, gyerünk tovább! - intett a többieknek az éltes akciósztár, és elindult a szemközti ajtó felé.

Egy újabb csarnokhoz értek, ahol már sokkal keményebb ellenállásba ütköztek. A terroristák, úgy tűnik, számíthattak rá, hogy esetleg a nyomukba szegődik valaki, mert olyan aljasságot követtek el ellenük, amire még a legvadabb rémálmaikban se számítottak volna: megérkezett Mr. Bikicsunáj, a magyar médiasztár, és énekelni kezdte a Bikicsunáj című népszerű slágerét! És ha ez nem lett volna elég, még táncolt is hozzá! Chuck Norris jó ízlése pillanatok alatt akkora pofonokat kapott, hogy kis híján összeesett tőle. Aztán beszambázott Csonka András, és előadta a Ding-dongot! A szuperhősök ezt már nem bírták ki - fejvesztve menekültek fedezékbe. Úgy húzódtak össze, mint a riadt kis egerek. Rémülten néztek egymásra. Ekkora ellenállásra egyikük se számított.

- Most mi legyen?
- Ha Uhrin Benedek nincs velük, akkor a füldugó talán elég lesz - "ötletelt" Rosszfiú.
- Ugyan már, gyerekek… - nevetett Schwarzenegger. - Ilyen gyengék vagytok? Én láttam már Fekete Pákót is fellépni, és túléltem!
Járókeretét egyenest az énekesek felé fordította, majd megszórta őket néhány aknával. Iszonyatos robbanások rengették meg a levegőt, és a zene tüstént elhallgatott.
- Na, végre! - könnyebbült meg Chuck Norris. - Ha még egy percig hallgatom őket, agyvérzést kapok.
- Ennyit erről! - vigyorgott az egykori testépítő. - Tettünk végre mi is valamit a kultúráért, ne mondják, hogy csak a harchoz értünk! Mindjárt hasznosabbnak érzem magam. Gyerünk tovább!

A harmadik csarnokban viszont már többtucatnyi bandita várta őket! Öntelten vigyorogtak rájuk.
- Sajnos nem használhatunk fegyvert, mert ebben a szektorban található az önmegsemmisítő berendezés! - közölte Szuper Gonosz, aztán hanyag mozdulattal ledobta a gépfegyverét.
- Puszta kézzel verjük szét a pofátokat!
Bud Spencer és Terence Hill összenézett.
- Ahogy gondoljátok!

Steven Seagal már látta, hogy baj lesz, mivel tudta, hogy az emberiség legjobb harcosai gyűltek össze a veteránok csapatában, ezért jó stratégaként, úgy döntött, hogy lelép inkább. Pötyögött valamit egy falon lévő billentyűzeten, mire rejtekajtó nyílt meg nem messze tőle. Villámgyorsan beugrott rajta, de Jean-Claude Vandál utána vetette magát, s még éppen idejében ugrott be az ismeretlen helyiségbe, mielőtt a visszazáró rejtekajtó összenyomta volna. Sólyom vezér a fejét csóválta.

- Ezért utálom a zsoldosokat.
Intett az embereinek.
- Kapjátok el őket!

Szuper Gonosz máris szót fogadott: odasasszézott Bud Spencerhez, és meg akart ütni, a kövér férfi azonban elkapta az öklét és megszorította, hogy csak úgy recsegett a csont, aztán a megnyomorgatott öklöt nekilökte Sólyom arcának, aki hátratántorodott.

- Jaj, bocs, főnök, nem akartam! - ijedt meg Szuper Gonosz, de ekkor úgy pofon vágták, hogy valósággal elrepült.

Sólyom ekkor rúgni próbált, de Spencer elkapta a lábát és rántott rajta akkorát, hogy a vezér tüstént tarkóra esett. A kövér férfi aztán beszaladt egy helyiségbe, ami valószínűleg konyha lehetett, mivel kellemes hagymásbab illat áradt felőle. Egy elszánt kisember követte őt, de alig ment be utána, máris visszarepült, feltehetően egy ütésnek köszönhetően. A banditák ekkor a hősökre rontottak! Persze semmi esélyük sem lehetett lőfegyver nélkül, s hiába volt náluk mindenféle ütő, vágó, nyúzó, zúzó, csavaró, fojtó, belező, szakító, tépő, cincáló, köpő, törő, és hát… trancsírozó eszköz, jobban jártak volna, ha otthon maradnak szépen az anyuci mellett, mert a bunyóban csak vesztesek lehettek!

Dolph Lundgren a falra kent egy banditát, Hulk Hogan pedig vagy hatot szórt szét, amikor közéjük vetette magát. Rosszfiú a feje felett hajított el egyet, Terence Hill pedig ágyékon rúgta a másikat. Szuper Gonosz mindeközben a konyhában ténykedett: meg akarta ütni Bud Spencert, de az maga elé tartott egy sörös rekeszt, hogy a jobb sorsra érdemes terrorista abba bokszolt bele, és megint az öklét kellett fájlalnia. Spencer elengedte a rekeszt, ami ezúttal a lábára esett Gonosznak, aki szökdécselni kezdett a fájdalomtól, de csak addig, amíg újfent nyakon vágták, hogy valóságos szaltót hajtott végre. Spencer ezután felkapott egy palacsintasütőt, és bevert vele néhány fejet, aztán tejszínhabot spriccelt az ismét feltámadó Szuper Gonosz arcára, és szájba vágta, hogy átrepült egy asztal fölött, majd három fogát kiköpte.

Rosszfiúra ezalatt vagy négyen csimpaszkodtak rá, de forogni kezdett, és lerázta őket magáról. Chuck Norris egyszerre kettőt rúgott le, de úgy, hogy közben a földre sem tette a lábát. Sólyom közben zseniális eszével hamar felmérte, hogy ez a csata elveszett, ezért élesítette a sarokban lévő nukleáris fegyvert, és el akart menekülni, de vesztére beleszaladt Terence Hill öklébe, amitől persze rögvest kifeküdt, de a visszaszámlálás már elkezdődött! Szerencsére jelen voltak olyanok is, akik már éltek át hasonló vészhelyzeteket.

- Most jön az, hogy a piros, vagy a kék drótot vágjuk el - vigyorgott Bruce Willis, aztán leszedte a bomba fedelét, ám ekkor döbbenten hőkölt hátra.
- Mi a baj? - kérdezte valaki.
- Mindhárom drót fekete!
- Megvesztél?
- Szerinted?
Rambo bácsi is alig hitt a szemének. Szinte oda se figyelt a szanaszét pofozott gengszterekre, úgy meg volt döbbenve.
- Ilyet még sose láttam. Most mi legyen?
- Vágjuk el az egyik drótot - tanácsolta Bruce.
- Értem, de melyiket?
- Szerintem a feketét.
- Logikus döntés, tedd azt!
Willis elvágta a feketét, a visszaszámlálás azonban mégsem ért véget.
- És most?
- Nem is tudom… talán ha elvágnál egy fekete drótot?
- Már megint?
- Miért ne?
- Végül is, igaz!
Az akciósztár elvágott egy másik huzalt is, de az a fránya visszaszámlálás még mindig nem akart leállni!
- Van még ötleted?
- Talán, ha elvágnál egy…
Dolph Lundgren csak eddig bírta az idegfeszültséget.
- Vegyészmérnök vagyok, majd én megoldom! - kiabálta, és rá akart vágni a bombára egy jókora kalapáccsal, amit egyik ellenfelétől zsákmányolt. Már majdnem bekövetkezett a tragédia, ám Dudikoff nekiugrott, és odébb sodorta, mielőtt lesújthatott volna. - Engedj oda, diplomám van! - kiabált a magas férfi torkaszakadtából, gyanúsan villogó szemekkel.
Rosszfiú, és Hulk Hogan közös erővel is alig bírták lefogni.
- Hagyjatok békén, vegyészmérnök vagyok, majd én segítek!
- Állítsd már le magad, ember!
Rambo végül rájött a megoldásra: kihúzta a konnektorból a csatlakozást, mire tüstént leállt a visszaszámlálás, épp a legutolsó másodpercben.
- A klasszikus megoldások sose mennek ki a divatból! - vigyorgott az éltes sztár, aztán letörölt némi verítéket a homlokáról.
- Ez meleg helyzet volt, gyerekek!
- Az biztos, de életben maradtunk, és ez a lényeg.
- Jól mondod, haver! A terroristák pedig rommá vannak verve!
- Nagyszerű!
- Végül mégis mi győztünk!
A hősök valóságos örömujjongásban törtek ki.
- És Vandállal vajon mi van? - tűnődött Bruce Willis, de kérdésére nem érkezett válasz.

***

Mikor Jean-Claude Vandál beugrott a titkos ajtón, már sejtette, hogy élethalál harcot fog vívni, és nem is nagyon tévedett. Egy félhomályos laboratóriumba érkezett meg, ahol Steven Seagal várt rá.

- Téged már kibeleztek egyszer, muszáj megint keménykedned? - szólalt meg méltatlankodva a hátranyalt hajú, lófarkas férfi, miközben hanyag mozdulattal lesepert magáról néhány nem létező porszemet.
- Belém is lőttek párszor, de ez lényegtelen - felelte a belga sztár.
- Ha így van, akkor tegyünk pontot a történet végére - nyomott el egy ásítást az Aikido mester. - Most megverekszünk, ha jól sejtem!
- Mivel műveltségi vetélkedőn nem mérhetjük össze a tudásunkat, ezért marad a bunyó.
- Nagyon vicces, ám remélem, nem akarsz halálra röhögtetni! Ha ráérsz, akkor támadhatsz, ha gondolod!

Vandál nem kérette magát: rohanni kezdett a terroristabérenc felé, aki félreállt az útjából és belevitte egy dobásba. Az éltes akcióhős a falnak csapódott, és jókora nyekkenéssel fogott padlót.

- Nem való már neked ez az ugrabugra.
- Azt mondod?

A karatés felpattant, majd ütni próbált, de elkapták a karját, és visszatörték könyökben, aztán rántottak rajta egy akkorát, hogy fejjel belerepült egy számítógép monitorjába. Össze is törte rendesen.

- Internetezni szeretnél? - kérdezte a "lófarkas férfi", miközben szórakozottan piszkálgatta a körmét.
Borzasztóan unottnak látszott. Vandál igyekezett összeszedni magát.
- Eleinte mindig ez van, de a végén úgyis én nyerek - közölte bizakodva, majd leszedte a fejéről a monitort.
- Te olyan győztes típus vagy?
- Jól beszélsz!
- Tényleg?
Seagal villámgyorsan eltörte a másik karját is, aztán kitörte a nyakát.
- Vesztettél, most pedig lelépek - közölte fásultan.
Indult volna, de kinyílt a rejtekajtó, és megjelentek a feláldozható hősök.
- A fenébe, hogy jutottatok be?
- Megfejtettük a kódot: egy, kettő, három, négy. Kicsit soká tartott, de rájöttünk a megoldásra.
- Pedig azt hittem, csak robbantani, meg verekedni tudtok.
- Nagyon tévedsz, jó barát! Mi történt Vandállal?
- Egy kis baleset érte. Kitörtem a nyakát. Az ő ideje leáldozott.
- Úgy hiszed? - kérdezte Mickey Rourke, és ütemesen tapsolni kezdett.

A többi hős egy emberként követte a példáját, és akkor megtörtént a csoda! Jean-Claude Vandál főnixmadárként éledt újra hamvadó poraiból, és bemutatta végre a világhíressé vált helikopteres rúgásait. Előbb helyrerakta a nyak csigolyáját és a karjait, mint valami botcsinálta zombi, aztán a levegőbe ugrott, és megpördülve állon rúgta a meglepett Seagalt, majd ugyanezt a mozdulatsort bemutatta lelassítva a másik irányba is. A lófarkas férfi hátratántorodott, és kiköpött vagy fél liter vért, ellenfele azonban még most sem állt le: egy újabb ugrórúgással valósággal elrepítette, hogy átesett egy asztalon, és magával rántotta az egész hóbelevancot. Monitorok, kémcsövek és akták szóródtak szerteszét, a gonosz terroristabérenc pedig nem kelt fel többé! A belga karatés a megpróbáltatások után majdnem összerogyott a kimerültségtől, de Rosszfiú elkapta.

- Nagy meccs volt, haver, gratulálok!
- Így kell ezt csinálni! - áradozott Rourke bácsi is. - Ez az én barátom!
- Van egy kis probléma! - vágott közbe feszülten Dudikoff. - Nem akarok ünneprontó lenni, de a vegyészmérnökünk kalapáccsal rávágott egy szerkezetre, ami elkezdett visszaszámlálni. Valószínűleg az önmegsemmisítő lehet.
- Akkor villámgyorsan tűnjünk el innen! - kiabálta Willis. - Kifele mindenki! Gyerünk, gyerünk!

A hősök megélénkültek: Rambo felkapta az atombombát, és a hóna alá csapva rohanni kezdett a vécéfelvonó felé. Shwarzenegger a gurulós járókeretével követte, és rohant az egész csapat, ahogy csak a lába bírta. Bár szűkös volt az idő, nem lehetett kétséges, hogy megmenekülnek!

Mikor kiértek végre a szabadba, az amerikai terrorelhárítókkal találkoztak, mivel ekkor már ők is megérkeztek, persze elkésve. Az öreg veteránok nyugodtan sétáltak oda hozzájuk, amikor az egész kórház a levegőbe repült! A látványos detonáció azonban cseppet sem zökkentette ki őket a nyugalmukból, mivel még csak hátra se pillantottak. Az amerikai miniszterelnök, aki pont akkor szállt ki a limuzinjából, döbbenten bámulta őket.

- Maguk, hogyan… maguk mit… maguk… izé.
- Fejezze be a hápogást, elnök úr! - szólt rá Rambo, és egy lezser mozdulattal odadobta neki az atombombát.
A rémült elnök ekkor úgy meglepődött, hogy kis híján elejtette a tömegpusztító fegyvert.
- A világ megmentve, mehetnek haza! - sóhajtott Rambo fáradtan.
Még mondott volna valamit, de egy öltönyös krapek lépett hozzájuk. Ő volt a védelmi miniszter.
- Idehallgasson, maga vén szivar! Tudja, mennyibe került ez a legújabb attrakciója? Felrobbant egy egész kórház! Már rég a diliházba kellett volna zárni ezt az egész csürhét! Maga és az idióta csapata csak a bajt csinálják mindig! De én lecsukatom, úgy éljek, lecsukatom!
Az öreg harcos közel lépett hozzá, amitől megijedt egy kissé.
- Ha megüt, beperlem!
- Akkor majd én! - szólt közbe Mickey Rourke és lefejelte olyan erővel, hogy elvágódott.
- Ennyit erről.
- Ki van rúgva! - szólt oda a jóságos miniszterelnök a földön fekvő, öltönyös krapekhoz, majd a feláldozható hősökhöz fordult.
- Úgy tűnik, ismét megmentettétek a világot! Mivel hálálhatnám ezt meg?
Chuck Norris megköszörülte a torkát.
- Mivel régi motorosok vagyunk, jó lenne nekünk néhány régi motor.
A nagy ember elmosolyodott.
- Ennyit igazán megtehet értetetek Amerika!
- Köszönjük, elnök úr!



Pár órával később

- Mi lesz a világgal nélkülünk? - sóhajtott Schwarzenegger, amikor felült a motorjára.
- Majd az újak megmentik, ha kell - felelte Dudikoff.
- Biztos vagy benne? - fanyalgott Vandál. - Én arra nem vennék mérget.
Rambo a társaira nézett.
- Indulhatunk?
- Csak nyugodtan, fiatal! - viccelődött Bruce Willis. - Valami vége poént mondjál még!
- Baszd meg!
- Ez nem túl vicces.
- A humorom sose volt jó.
- Várjatok, majd én! - szólt közbe Lundgren. - Mondtam már, hogy diplomám van?
- Vagy százszor. De ki nem szarja le?
- Most hasznát vehetem a műveltségemnek. Figyeljetek!
Harsány hangon szavalni kezdett.
- Véget ért a hősi ének, kifulladtak a zenészek… ám ki várja, nemsokára ámuldozva megcsodálja: Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárba… eljövünk még hozzátok… viszontlátásra pajtások!

A többiek káromkodtak egyet, aztán békebeli Simpsonokkal, Babettákkal belemotoroztak a messzeségbe. Csak Dolph maradt magára, de aztán felvette a napszemüvegét és ő is követte a társait. A lemenő nap vérvörös sugarai vakító dicsfénnyel ragyogták körbe az öreg motorosokat, amíg eltűntek a látóhatár peremén.

Ilyen gyönyörű képpel ért véget ez a romantikus történet.


Ennyi