Kívánság
Egyszer volt egy kismanó, szakadt volt ruhája,
Remélte, hogy télapó újat ad majd rája.
Leült hát kis lócájára, s gondolt szépre százra;
Így írt levelet Manó, majd tette hátizsákba.
Megírta a levelében, hogy: Télapócska drága!
Kérek szépen új ruhát, ne hagyj ily csúnyába!
Most, hogy leesett a hó, rám is vár a szánka,
Szakadt ruhám túl hideg, így megfázom talán ma.
Majd gondolkozni kezdett, hogy: Bár Télapóka drága,
De akármilyen kedves is, gondol-e majd rája?
A levelet is hogy fogja küldeni számára?
Nem jár felé sem postás, sem apró madárka.
Elviszem majd én magam! Nem kímélve lábam.
Csak ajándék is illenék ékes asztalára.
Mit vigyek, ó mit vigyek? Téblábolt magában,
Majd felcsillant a két szeme s termett a konyhában.
Odabent épp nagyanyó bejglit sütött; százat.
S kérdőn nézett manóra; Kérsz belőle párat?
Elmegyek a Télapóhoz, Nagyanyóka, hátha
Kapok tőle új ruhát, s elkerül a nátha.
Gondoltam, tán elkísérsz hóba, szélbe, sárba.
Velem együtt te is jössz messzi jég világba.
A Télapónak háza áll havas téli tájon,
Hozzá hogyha eljutok, mondom kívánságom.
Egyedül bíz nem mehetsz, drága kis virágom,
Jönnöm kell hát nékem is, készen áll a szánom.
Gyí te kócos! Gyí te pajkos! Szaladjon a szánkó!
Vidám dallal körülölelt, havat vígan szántó.
Így utazott kismanó, hátán hátizsákkal,
Mellette ült nagyanyó mosolygós kaláccsal.
Egyszer csak egy hegytetőn fékezett a ráró,
Lent a völgyben házikó állt s rénszarvasos szánkó.
Megjöttünk hát, nagyanyó, ez bizton az ő háza.
A szarvas meg Rudolf lesz! Nézz piros orrára!
Odaszaladt kismanó a háznak ajtajához.
Bekopogott hangosan… - Bújj be! - Jött a várt szó.
Belépett hát boldogan télapó házába,
Odabent ült az öreg, s pityergett magába.
Télapónak könnye folyt fehér szakállára,
Panaszosan nézett fel, s kezdett sirámába.
Kismanóka! Nagyanyó! Örülök, hogy látlak!
De biz szomorú vagyok, mert nagyon fáj a hátam.
Még egyetlen csomag sincs díszes celofánban,
Karácsonynak napja jő, s játék nincs a zsákban.
Jégvirágot szedhetnék, s kötném bokrétába,
De az bizony elolvad bent a meleg házban.
Drága, kedves télapó! Szólt nagyanyóka bátran,
Kérni jöttünk, de ha kell, segítünk e kárban.
Vidd el az én bejglimet minden jó kis srácnak,
Gondját meg majd intézzük díszes celofánnak.
Manókámmal megcsináljuk, kötünk masnit százat,
S ha elvinni nem tudod, majd visszük mi a szánnal.
Előtte még kérek tőled, Télapóka drága
Manókámnak új ruhát s csizmát a lábára.
Azért jöttünk ugyanis hozzád eme órán,
Hogy elhozzuk a levelét, mit néked írt a lócán.
Az öreg Télapónak könnye így felszáradt,
Adott is Manónak ruhát, csizmát, sálat.
Nagyon örült a kis kópé a szép új ruháknak,
Majd vidáman nevetve láttak a munkának.
Csillagok közt repülhettek, égen járt a szánkó.
Vidáman telt el az este, öröm ünnep váró.
Másnap reggel mosoly szaladt minden gyermekszájon,
Fény szikrázott sok játékon, s mosolygós kalácson.
Ez annyira jól sikerült, mondta Télapóka,
Hogy minden évben ismétlődjön meg e vidám móka.
Legyetek a segítőim, jöjjetek el újra,
S induljunk mi mindig együtt e csodálatos útra.
Azóta, ha jól figyeltél, hallhattál már róla,
Hogy őt segíti minden évben Anyó és Manóka.
