Szakadás
Talpad alatt nincs óceán,
Ha a végtelen húz, silány,
Miközben a húrok nem bírják már,
A horkanás az utolsó hangszárny.
Lecsukod a szemed örökké,
Nem tudod, mitől tisztul a vér,
A síneken te a teher, s nem a fék,
Eltűnik a világ, mely oly szép.
Támad a múlt,
Hosszan belenyúl,
Amit a gyertyák tartanak,
A csóvád felég, a sötétség kiszakad.
Gyerekkorod óta jellemez,
Belül örökké követ.
Dobd el a követ,
A vég csak egy új szövet.
Formál, állj meg a szobor talpán,
Kegyelmet adez az energia,
Mely univerzális ezután.
