Linktár

Ábrándokon túl

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.

Lehet, hogy a mennyharmatok
Csupán csak esőcseppek,
Lehet, a szív felbuzgó könnyei
Csupán forró, sós nedvek.

Lehet, az alkony rózsabimbóit
Csak egy törvény festi bíborra,
Nem Ámor-sebezte arcok
Váltanak át pirosra.

Lehet, hogy az est koszorúja
Csupán hasznos a Földnek,
Nem a vágyakért ragyog itt...
Hogy árva lelkek örüljenek.

Lehet, hogy az éj milliom ékszere
Csupán csak hamu és illúzió,
Lehet, a csillagok porból lettek,
S hangjuk nem a szívből búgó.

Lehet, hogy a tavaszi harmat
Nem a hajnalsugár szörpjét issza,
Rideg, egyszerű lecsapódás
Csupán a titok nyitja.

Lehet, hogy télen nem is
Angyali lelkek hullnak a földre,
Csak sűrű víz, mely tavasszal
Elolvad untató zöldre.

Lehet, hogy a fellegek
Nem tengerhab égi másai,
Párák ők csupán, mire sem ülni
Nem lehet, sem pedig szállani.

Lehet, hogy az arany falevelek
Színorgiába csak azért csapnak,
Mert ez a lét szokott rendje -
S nem föntről hulló pávatollak.

Lehet, hogy a szép lélek
Leírható hideg képletként,
Nem égi világok képmása...
S nem tükröz vissza fényt.

Lehet, hogy az álom nem több,
Mint agytekervények szövevénye,
S nem csöndes, ódon birodalmak
Messzi, varázsfüzérű fénye.

Lehet, hogy a legszebb tekintetre
Kevés száz s ezer költemény,
Lehet, a legszebb érzés csupán
Csalóka, halk remény.

Lehet, hogy az ábrándok
Adják a legtöbb szép percet,
Ám egy e világi mosolytól
A lélek örökké megremeg.