Középpont

Fantasy / Esszék (1289 katt) Kétvirág
  2012.10.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.

Az Északi Jegek és a Déli Nap között, a Keleti Lapály és a Nyugati erdők találkozásánál terül el Burgundia. Békés földművelők lakják. Emberek, bár azzal büszkélkednek, hogy a Hegyek Királyának leszármazottai. Ez persze lehetséges, de mára a Démonherceg arcvonásait elmosta az idő, és a burgundiak élete lerövidült, elméjük eltompult. Nem is érdekli őket egyéb a boron, búzán és békességen kívül. Esetleg még a birkák és a fa. Mivel pedig a földjük mindezekkel bőségesen ellátja őket, semmi sem zavarja boldog és együgyű életüket.

Ezen a gazdag vidéken vezet keresztül az ősi Kelet-Nyugati Út, és ugyancsak itt folyik a hatalmas Észak-Déli Folyó. Nyugati partján az Erdők, keleti partján a Lapály. Az Út és a Folyó találkozásánál épült fel - ki tudja már, mikor - a Legelső Híd. A Híd mellett, a folyó két oldalán pedig létrejött a Város. A nagy és titokzatos Edor.

Edor kereskedőváros, itt cserél gazdát a négy égtáj minden kincse, gazdagsága, bölcsessége és tudása. Hivatalosan persze Burgundia része, noha itt állt már jóval burgundiak érkezése előtt, és itt fog állni még akkor is, amikor a környező földeken mások lesznek az urak. Mert a népek jöhetnek-mehetnek, de az árucsere, az üzlet örök.

Edorban minden kapható, amit csak el lehet képzelni, és számtalan olyan dolog is még, amiket nem. Kereskednek itt tárgyakkal, emberekkel és állatokkal, tudással és hatalommal, sőt még lelkekkel is.

Utóbbiakkal főleg a régi Démonnegyedben.

Ez ott van a város közepén. Egy köpésnyire a Nagy Úttól, a Legelső híd közelében. Nem, egyáltalán nem nagy. Három nagy utcája van, és talán ha egy tucat kicsi. És mégis... mégis itt áramlik át minden új eszme, ennek a néhány utcának a szűrőjén áthalad mindahány új gondolat, stílus, vallás és világnézet. Na és hát persze, itt állnak a kapuk. Rémkapunak nevezik őket, noha nem engednek át semmi rémeset. Jól őrzött átjárók a világok között. Három van belőlük. A legnagyobb nyilvános, itt bárki átléphet, akinek van elég bátorsága és ereje ehhez (meg persze pénze, mert a Kapuőrök bizony megkérik az árát), és megtapasztalhatja a számtalan mennyország vagy pokol valamelyikét. A két kisebb kaput csak démonok használják. Az egyiket a szarvas, a másikat a szarvatlan fajok. Senki, rajtuk kívül, nem tudja, hova vezetnek ezek.

A három Kapu szabályos háromszöget alkot, és pontosan a háromszög közepén áll a Fa. Egy karcsú és fiatal fűz. Jó mérföldnyire van a Folyótól, de ez cseppet sem zavarja. Ágai lengnek a szélben, hosszúkás levelei ezüstösek tavasszal és aranylóak ősszel. Minden ősszel... úgy mondják, már a Világ kezdete óta.

Ez a fa őrzi a negyedik Kaput. A legerősebbet, a Zártat.

A legenda szerint a két nép két fia, egy démon és egy ember, kell ahhoz, hogy kinyíljon. És, ha ez megtörténik, akkor vége lesz a világnak.

Vagy beköszönt végre...

A Béke.

Előző oldal Kétvirág