Erdő

Szépirodalom / Versek (883 katt) Josette
  2012.08.24.

Egy magányos lány járja az öreg erdőt,
S csendesen magához ölel egy korhadt fenyőt.
Puha kezét megsebzi az öreg fa egyik ága,
De nem bánja, hisz fájdalma nem akkora, mint mi szívét átjárja.

Óvatosan lecsúszik a fa durva törzse mentén,
Melytől ekkorra már ezer seb cikázik védtelen testén.
Csendesen leheveredik a hűséges dudvák közé,
Majd elszenderedik, s örök álmát leli az öreg erdő közepén.

Előző oldal Josette