Szépirodalom / Versek (998 katt) Josette
  2012.08.22.

Zord téli éjszaka volt azon a félsötét éjjen,
Csupán hópelyhek milliói lebbentek a szélben.
A tájat tejfehér máz borított a környéken,
S kihalt volt minden e viharfosztotta vidéken.

Egy személy volt csupán, aki kimerészkedett akkor,
Bátor volt, elszánt, nyúzott és túlhajszolt.
Egy aprócska házból lépett ki fedetlen lábakkal,
Mit sem törődve a rá leselkedő veszélyes árnyakkal.

Haját szüntelen tépkedte a féktelen, jeges orkán,
S a hideg levegő egyre lejjebb jutott gyönge torkán.
Pokrócot szorított erőtlen, s védtelen hátára,
Majd hagyta, hogy megérzése vezesse helyes útjára.

Csak ment némán, a világból semmit sem látva,
S érezte, ahogy néhány jégből szakadó szilánk húsát vájja.
Lába, s szája immáron világoskék színbe fakadt,
Majd pár perc múlva mozdulatlan hevert a szélfútta hóágy alatt.

Előző oldal Josette