Bolt (2012)

Szépirodalom / Abszurd (1251 katt) markov
  2012.06.02.

Alacsony, köpcös úr sétált lefelé a község utcáján. Ahogyan lépdelt előre, a kis házak ablakainak tükrében meg-megvizsgálta feje búbján az évek során egyre terebélyesedő kopasz foltot. Aggódva figyelte, ahogyan az az elhagyott ablakok számával együtt növekszik. Egy virágüzlet mellé érve megbotlott, egyensúlyát mégis megtartva hirtelen a kirakat felé fordult. Inggallérján igazítva kihúzta magát, biccentett a tükörképének, majd peckesen haladt tovább a település központja felé. Figyelte a környező épületeket, vizslató tekintete megállapodott egy rozsdás, Vegyesbolt 50 m feliratú táblán. Amaz az út túloldalára mutatott, egy nagyobbacska épület irányába.

Az ajtócsengő hangját röviden visszhangozták a meszelt falak. Egy öreg hölgyet lökött fel majdnem a betérő, szét is gurult néhány dolog a néni szatyrából. Egy pult mögül harmincas, fehér köpenyes férfi emelkedett fel. Az idegen tett egy bizonytalan kört az amúgy üres helyiségben, majd a pulthoz indult.

- Üdvözlöm, miben segíthetek?
- Jó napot. Vásárolni jöttem!
- Hm, valóban? És mit adhatok?
- Hát... Hát... Mi van? - nézett körbe a köpcös értetlenkedve.
- Hogyhogy mi van? - emelte fel megszeppenve szemöldökét a fiatal férfi.
- Úgy értem, hogy... Mit lehet kapni?
- Mire van szüksége?
- Ahhoz magának mi köze?! - csattant fel a vendég.
- Nézze, ahhoz, hogy ön vásárolhasson, tudnom kell, minek az árát kérem el. A leltárnál is számít, ha nyomon tudjuk követni, miből mennyi fogyott.
- Miből... Mennyi... Fogyott...? De hát itt már nincs semmi! Egyáltalán volt?! Ez nem is egy bolt, csak valami hülye vicc!
- Ugyan, kérem, csillapodjon! Akkor miért jött ide?
- Vásárolni jöttem, mégis, miért jönnék be egy boltba? Ne szórakozzon már velem...!

Az ajtón hirtelen a nemrég látott idős nénike lépett be, kezében a szatyorral, melyet magához szorított az első találkozás óta. Az idegen mögé cammogott, aki megfordult, árgus tekintettel figyelte, ahogy beállt a sorba. Kis ideig méregették egymást, a köpcös visszafordult a pult felé. A fiatal férfi csípőre tett kézzel bámult rá.

- Nos tehát, mit parancsol az úr?
- … - az idegen a szemét forgatta, csikorogtak az agyában a fogaskerekek. Homlokát páraszerű verejték lepte el, miközben értetlenkedve nézett újra körül a szinte teljesen üres helyiségben.
- Hall engem, uram? - Semmi válasz. – Uram, ha szabad kérnem... Más is ide vár. Ne tessék feltartani a sort!
- Én is vásárolni szeretnék, ha megengedi! - háborodott fel az idegen.
- Akkor tessék végre mondani, hogy mit óhajt!
- Nem tudom!
- Tessék?
- Nem tudom, hogy mit akarok!! - üvöltötte a kopaszodó, szánalmas kis figura zihálva és kivörösödve. Hisztérikus méltatlankodás közben kitrappolt az ajtón, majd jól bevágta maga után.
- Ki volt ez, doktor úr? - kérdezte a néni. – Ő is terápiába jár?
- Nem tudom. De ide ne is jöjjön, amíg nincs meg benne az egyértelmű elhatározás, hogy mi a célja! - felelte a pszichológus.

Előző oldal markov
Vélemények a műről (eddig 1 db)