Csónak
Szépirodalom / Versek (1318 katt) | Boszorka |
2012.06.01. |
Testem aprócska,
törékeny csónak,
lebeg és lebeg, ártatlan
szeszélyes áramlat sodorja,
egy pillanatra
élet és halál,
fehér sirály és
a monszun
ma összefonódnak.
Fáradt tajték
az óceánban sikló
halak hátán,
a múló idő csupán,
fehér szivárvány,
gyámoltalan lelkem
most van születőben,
s te magad oly messze
kerültél el tőlem,
hogy visszatalálj
lobogó vérem
csöppentem
fáradó lábad elé
a csöndben.
Előző oldal | Boszorka |