Mindenható

Szépirodalom / Versek (1216 katt) Boszorka
  2012.06.08.

Arca szivárvány,
szellemét megidézem,
őskorokból felrémlik,
akár egy gólem,
ajkán fél mosollyal,
izzadó aszfalton,
cédrus lábát nyújtja
kényeskedve, túlzón.

Hajában szélfi játszik
tündérdallamot,
vonásaira a tél
fagybíbort faragott.
Súgva kíséri
évszázados fa árnya,
kék szemében
ködös vándorlások álma.

Kezében még ragyogva él
a tavalyi csend,
délibábként, napcsókolt
gyümölcsöskert,
hűsölő őzek, csintalan
patak medre,
öreg paraszton hímzéssel
díszített mente.

Fülében él
bárány bégetés,
szemében mocsárban fészkelő
lidércfény.
Érzi nagy beteg apám
csendes kívánságát,
összegyűjti zsákjába
a haldokló vágyát.

Előző oldal Boszorka