Még nincs címe

Szépirodalom / Novellák (1146 katt) V.Katica
  2012.05.29.

Nyílott az ajtó, magas vékony nő lépett ki rajt, leolvasható volt mozdulataiból, arcának rándulásaiból, szívesebben lenne bárhol máshol. Talán haza vágyott, korából ítélve biztos gyerekek várják otthon, és már elmúlt este hét, így novemberben sötét és hűvös van már ilyenkor, haza vágyik, kinek van otthona. Tartásából és szemének fényéből azonban kiolvasható volt, teljes mértékben koncentrál a munkájára.

A nevét hallotta, nem is nézni ki, ilyen vékony lényből, ekkora hangot. Ettől magához tért, és kicsit elmosolyodott, kellemesen meglepte a hang, meg hogy ő következik. Nem szerette a rendelőintézet kicsorbult levegőjét.

Belépve az ajtón középkorú doktort látott, szemében neki is ott volt az érdeklődés. Eszébe villant a minapi beszélgetése, Gábor ezt mondta, amikor kilép az ajtón a páciens, megszűnik létezni, míg bent van, csak ő van, de ha becsukódik az ajtó mögötte, attól fogva nincs, van a következő. Hát most én vagyok a következő, míg ki nem lépek az ajtón, csak egy páciens. Lehet, érdemes lenne mindent kitálalni. De már felelt is a kérdésre.

- Nincs semmi problémám, és nyújtotta a karját.

Most felteszik ezt a szorító szerkentyűt, mosolygott, mert úgy érezte, megöleli a vérnyomásmérő mandzsettája a karját. Mikor azonban kezdett ráfeszülni, nagyot nyelt, visszanyelte a könnyeit. Mert eszébe jutott, legutóbb a szoros, kedves ölelés, ott a pályaudvar nyüzsgésében.

- Hm, hm picit magas ez a fránya vérnyomás, talán izgul, Judit?

Most mit mondjon erre, hogy rég nem érdekli már. Magas persze, hisz átélte gondolatban az utolsó kapott ölelést.

- Igen, picit - válaszolt, és zavartan mosolygott, tudta, még egy ilyen aprót se tud úgy füllenteni, el ne árulja magát, bár majd betudják az izgalomnak.
A doktor már diktálta is az asszisztensnőjének:
- Általános állapota.....

Zsongott a feje, türelmetlen és feszült volt, menne már innen. Adják oda a papírt, miért kell ilyen kacifántot keríteni egy üzemorvosi vizsgálatnak. Sejtszinten nyúlt a kilincsért, közben a papírt a táskájába tette.

- Viszontlátásra! Minden szépet.

A lépcső korlátjába kapaszkodva sietett ki a levegőre. Szép, még lázadozok, hogy csak egy páciens vagyok, és ha a buszon haza felé mellettem ülne a doki, meg se ismerném.

Előző oldal V.Katica