Keresztek

Szépirodalom / Novellák (1193 katt) V.Katica
  2012.05.27.

Ami nincs, vagy csak néha mutatja meg magát, arra csak gondolni lehet. Ezek a gondolatok összefűződnek, és hiányérzet gyökerét eresztik a vágyakozó emberbe. De ez az érzelmi kín napról napra hullik abba a gödörbe, mit a gyötrő türelem ásott. Egy szép napon feltöltődik eme gödör, és már nem is vággyuk mi emberek azt, amiért oly sok könnyet hullatunk. De csak a Teremtő a megmondhatója, hogy miért találunk magunknak új reményt. Valamit, amire vágyunk, ami hiányzik, és hajszoljuk.

S míg így ásogatjuk, temetgetjük a gödreinket, gazdagabbak leszünk. Egy baráttal, egy jótétemény által, vagy csak a tudat, hogy lám ezt is túléltem, egész az utolsó gödörig, amibe saját magunk fekszünk. Abban az utolsó kiásott sírba már nem viszünk érzéseket. Azokat a siratókra hagyjuk, kik a partján állnak és gyászolnak keserű szomorúsággal a megváltozhatatlanság felett. Majd szépen feltöltik a kegyetlen kietlen, bús érzésekkel. Állítanak neki egy emlékből gyalult keresztet, amit az időben már csak néha simítanak meg. S hány ilyen keresztet őrzünk a lelkünkben, talán saját magunk se számoljuk, de minek is, ezek már nem fájnak. Ami fáj, azok a bezárt ajtók, olyan gödrök, amit képtelenek voltunk feltölteni. Balga módon azt gondoljuk mi emberek, ha bezárjuk, nem fáj. Pedig ordítva követeli a könnyeket, ha hátat fordítunk neki, a nyakunkra tekeredik és fojtogat.

Szerencsés az a lélek, ki az utolsó kiásott gödörbe úgy fekszik, hogy ha volt is ilyen bezárt ajtó, azt felnyitotta, könnyeivel betemette.

Nem olyan nagy tragédia a múlt hasítékait befoltozni. Sírj ember! A könny elmossa a legnagyobb sarat is. Megtisztít, hogy aztán csillogva érj a sírodhoz.

Bizony vannak oly mély gödrök, amik még az ősöktől maradtak ránk, és több generáció könnye, hite, ereje tudja csak feltölteni. Mélyen hinni kell, hogy nincs az a nagy gödör, mit feltölteni ne lehetne, ezek a legigazabb gödrök. Az igazság utáni vágy, a szabadság igénye, a legmélyebb gödrök, és képmutató hidakon járunk felette. De ordít a mélység, és megfojt, még ha olybá tűnik is, kényelmesebb a hidakon csendben átvonulni. Ha mindannyian csak egy lapátnyi igazat teszünk, sikerülni fog. Az igaz szó, az igaz tett a legjobb tömítő anyag, ellenáll a komisz korok szelének, árjának.

Előző oldal V.Katica