Egyszerű Én
Szépirodalom / Versek (1208 katt) | TharBael |
2012.04.12. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/3 számában.
Mi lennél Te?
Ki volnék én?
Ha nem élnénk
És ismernénk
Egymást e föld
Kerekén?
Mit tennél?
Mivé lennék?
Ha mint egy emlék
Tovább egy árnyként
Élnénk?
Csendben léteznék,
Ahogy éjjel lélegeznék.
Csak csendben innék,
S részegen lézengenék.
Egyszerű egy tény:
Mint gyémánton törik a fény.
Az, mit látsz e őrült kis teremtmény.
Nem más, mint én.
Sokszínű kis lény,
Akár víz alatti szivárvány-fény.
Más talán sosem lehetnék:
Ez az, mi bennem
Az egyszerű én.
Délután tűnődő tovatűnő tünemény,
Kertjében burjánzó gondolat-vetemény,
Kin nem fog a tömeges rút vélemény,
Egy folyton mosolygós őrült szerzemény.
Kicsiny rút rímekbe szedett őrült ötlet ez a tény,
A mű elkészült, mint jól dagasztott péksütemény,
Sekélyes elméje nem túlságosan mély,
De még a legerősebb elmével is vígan birokra kél.
Egyszerű egy tény:
Mint gyémánton törik a fény.
Az, mit látsz e őrült kis teremtmény.
Nem más, mint én.
Sokszínű kis lény,
Akár víz alatti szivárvány-fény.
Más talán sosem lehetnék:
Ez az, mi bennem
Az egyszerű én.
Ki ez a komisz kis légy?
Háborodva kérdeznéd,
De nem látsz elég mélyen belé,
Mert ilyen az egyszerű én.
Csendesül már az esti lét.
Megittuk már mind a jóéjt-bólét.
Kocsmáros számolja az esti bevételét.
Részeg számolja. hazaelé mennyit lép.
Elnyúlt belül ő is rég.
Felettem is sötét már az ég.
Lelkem tábortüze ég.
S őrzi benn az Egyszerű Ént!
[2010.08.02.]
Előző oldal | TharBael |