November

Külvilág / Mozijegy (1054 katt) Homoergaster
  2012.03.30.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/1 számában.

Az MTV stílusosan augusztusban tűzte műsorára a „November” c. filmet. Bevallom, nem tudok számot adni róla, miért programoztam be ezt a semmitmondó című alkotást, de nem bántam meg. Amikor megláttam a műsorújságban, valamiért azonnal haraptam rá. Talán azért lehetett ez a felfokozott reakció, mert egy felnőtteknek szóló könyvben a „főhős” egy elmekórtani eset kalandjai végén – hullákat lopdos, hogy közösüljön velük – midőn lebukik, október utolsó napján, éjféltájt öli meg magát, mielőtt elfognák. „Mindjárt november!” – állapítja meg utolsó gondolataiban... Talán ez az olvasmány sokk az oka, de lehet, hogy nem, s csupán megérzés volt.

A cím nem egy szuperprodukciót takar, ugyanakkor kijelenthetem, hogy sokkal súlyosabb élmény, mint egy grandióze szupermozi. A hősnő tipródása, nyomozgatása, önvizsgálgatása, nem más, mint egy halálvízió, ahogy egy bolt padlóján fekszik, átlőtt gyomorral. A fiktív jövőbe tett utazása hátborzongató párhuzamot von a „Jákob lajtorjája” c. korábbi filmmel, bár ez nem horror, nem háborús pszichodráma, csak pszichodráma. A klasszikustól eltérően nem a távoli jövőben bolyong, csak egy hónapot ugrik. Különös, hogy a dráma pont november 7-én történik. Ezen a vidéken november 7 sajátosan neuralgikus dátum, de hiszem, hogy a filmet megnézőknek is az lesz.

A főszereplő hölgy próbálja feldolgozni, hogy lelőtték a barátját egy vegyesboltban, amikor az csokit akart neki venni. Pszichológushoz jár, ahol visszatérően nem jó a lift, ő pedig a kérdésre, miért liheg, ezzel indokolja meg. Sajátos időutazásban felidézi a megismerkedésüket. Több verzióban láthatjuk a férfi lelövését. Ez azért még a leggyanútlanabb nézőben is kétségeket ébreszthet. Amikor pedig fotóművészként egy hangsúlyozottan nem európai diákokból álló csapatnak a tanfolyamot tartva egy diasorozat végén a gyilkosság helyéről készült diát talál, amin magát is látja, s a megölt barátját, nem vállalja senki a képet. Ráadásul a rendőr, akinek odaadja, mint bizonyítékot, kideríti, hogy a képet ő maga készítette... ami ugye képtelenség, a nő sem fogadja el. Ez már az álmok logikája. Vagy még inkább annak logikátlanságát sugallja. Ez az álomszerűség fokozódik, minden egyes részben, egészen a horrorig.

A három szakasz: tagadás, kétségbeesés, elfogadás. Hátborzongató, amikor a dián töpreng, és a tévéje bekapcsol – magától – aztán a biztonsági kamera felvételét látja a rablásról! A néző végigéli a fokozatokat a hősnővel, közben olyan súlyos élményt kap, amit a szuperprodukciók izzadságosan se tudnak. Az egyik kedvencem az üzenetrögzítő. A halott férfi hangját nem képes letörölni róla, visszahallgatja, többször is. Aztán egyszerre csak csörren a telefon, és a halott férfi beszél hozzá! A drámát, a rablást és gyilkosságot többször újralátjuk, egészen különös hangulatú, hogy egy kicsit mindig másként. Az egyik alkalommal a gyilkos ráfogja a fegyvert, és itt felébred, rémálom volt, zúg a füle. Aztán meg azt hiszi, hogy megsüketült. A fültisztítós jelenet igazi horror, nekem a Poltergeist c. hírhedt Spieleberg film önszétszedős jelenetére hajaz. Egy fekete-fehér fénykép is fontos motívum. A képen egy kéz, és egy homályos alak látszik. Ez a kép leesik a falról, a barát el akarja vinni, stb.

Nem szeretném elmesélni a filmet, ajánlom inkább a megnézését. Ez a súlyos pszicho-romantikus-dráma az ínyenceknek készült. Azoknak akik szeretik az álmok furcsa világát és a határmezsgye rémvízióit. Ez a film a sors, az élet-halál... és a szerelem drámája, a Jákob lajtorjája békebeli párja...

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)