Linktár

Rianás

Holdtalan, sűrű éjszakában,
éltem egy réveteg szakában
imbolygó lépteimmel kábán
bolyongtam, mint eltévedt bárány.

Tapostam vakon a sötétet,
utat kerestem, másik létet,
lidércfény lebegett előttem,
de az is halvány volt, s erőtlen.

Mégis, hogy tovább botladoztam,
fakultan és reményhagyottan,
a derengő lidércfény mélyén,
vagy méhemben fogant egy ébrény.

Új élet – vajon ezt kerestem,
magamon kívül, mégis bennem?
Fényből ébredt csepp jövőparány,
lidérctelenné vált én-talány.