Költősors

Szépirodalom / Versek (918 katt) Kovács Ákos
  2012.03.10.

Vigaszként hullik alá a Nap,

de a jajszó csak nem hallgat el,

szívünkbe a Hold is odakap,

s a hűs szellő is fojtón ölel.



A végzet költővé átkozott,

de hogy miért, csak ő tudhatja;

nem szedhetem le a billogot,

hát legyen meg az akarata!



Míg más a jövőjét építi,

én kis betűkből rakok várat,

így szólok Istenhez: vigyen ki,

s mégis azt mondom, ő még várhat!



És míg másoknak van jövője,

érzem, nekem még jelenem sincs,

a múltban forgok, körbe-körbe,

de nem kérhetem, hogy kisegíts!



Vigaszként hullik alá a Nap,

de a költőknek nincs vigasza,

szívükbe a Hold is odakap,

s tépi őket Isten irgalma.

Előző oldal Kovács Ákos
Vélemények a műről (eddig 2 db)