Tűz
Tűz űz. Kerget. Menekülj - nincs hova.
A tűz barlangok falára árnyat vet, mozgat, azét, kit űz, kitűzi a falra, odaszegezi. Az meg remeg, megremeg, meg-megremeg.
Rezzen. Pattan, mert pattant a parázs, zsarátnok?, nem!, pernye lebben feje körül, levegőért rohan, ki a biztos menedékből a hideg veszélybe. A barlang falán mamutokat is látott. A tűz nem kergette. Keltegette, mint azelőtt azt ő. Útjára küldte csupán.
"Vadászni".
Rohanvást keres nyugtot. Közelségét a lénynek, melyet meg kell ölni.
"Mamut".
Így történt minden vadásszal a barlangjaikban. Eleven árnyak sürögve váltak testté, karrá. A fűben meg-megsuhanó szaladó a hidegben éles lándzsát ragadó éles kővé pattintott szerszám százszámra kezekben, de nem ők akarták, hanem a szem.
Dárdanyelek magas fűben fel-feltünedezve merednek előre egyenest. Köralakot lát a szem. Eleven tűz. Ahogy a pernye a lángokból az árnyék odatűz közebük megriadt mamutok.
Dárda űz. Hajt. Menekülj – nincs hova.
