Tél van

A jövő útjai / Novellák (1033 katt) Homoergaster
  2012.01.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/3 számában.

...Tél van. Mozdulatlanság, csend, sötét, mely betakar mindent, amit nem akarsz látni. A hó esése az előbb állt el. Odafönn a telihold világít ki, a szétoszló súlyos felhők közül. A szétoszlás zavar, kínzó szó, mely visszahull rám, ha eldobom. A hold fény a régi telekre emlékeztet. Az utcai lámpák fényében csillogtak a hókristályok és a vékony jég hártyái az úttesten. Most is csillognak... ugyanúgy.

Álmodom azokról a fázós telekről. Bárcsak még mindig tartanának. Akkor növekvő hókupacot görgettem magam előtt, hogy hóembert készítsek belőle... Most tavasznak kellene lenni. Tél van. Már nem tudom felidézni, milyennek kellene lennie a tavasznak, vagy akár a nyárnak. Idegen, absztrakt fogalmakká váltak, melyekhez nem tudok kötni semmit. Mintha télből állt volna az egész életem. A tél, a hó csendje puha, és elfed minden mocskot. A nyár zajos és vidám, a tél nyugodt és komor. Örökké csak hóembert építek, örökké szánkózom... örökké karácsonyfát díszítek majd. A tél a dolgok végpontja, befejezése, mely után új kezdet jön. Most is így lesz vajon? Nem tudhatom... de remélem... Hidegen, élesen ropog a hó a markomban. Már nem esik a hó. Hideg van. A csillagos eget törött, üszkös fogak keretezik... Tél van... Nukleáris tél... Haldoklom...

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 3 db)