A nagy nap
(egyperces novella)
Az elmúlt időszakban alig láttak az őseim a szobámon kívül. Mindig csak a könyveimet bújtam a közeledő vizsgáim miatt. Nagyon izgultam, de ez jótékony hatással volt rám, mert minél jobban izgultam, annál jobban beleástam magam a tanulásba. Amikor épp nem a könyveimet bújtam, akkor Tappanccsal játszottam, aki nem más, mint az én kiscicám. Elterveztem, hogy ha sikerül a vizsgám, akkor elmegyek egy egész napos kirándulásra a hozzánk nem messze lévő vízeséshez, ahova viszem majd őt is, hiszen mindenhova jön velem. Ő hozzám tartozik. Ha tiszta az idő, szinte hallani lehet a szobám ablakából a vízzuhatag csobogását, és ez mámorító. Eljött a nap. Bent vagyok az iskolában, és összeszorult gyomorral várom a vizsga kezdését. Bemegyünk a terembe, és mindenki helyet foglal. Ahogy szokás, leteszi mindenki a táskáját, de én a szokásosnál kicsit óvatosabban, hisz a táskában ott lapult Tappancs, az én örök kis kedvencem, aki, mint mondtam, majdnem mindenhova jön velem. Ő volt a nagy napon az én kabalám.
Írta: Németh Balázs
Sümeg 2025. 06. 09.
