Hangoskodnak reggel...
Hangoskodnak reggel kint a madarak,
hozzám tavasz osont a fecskék hozták,
szerelmet keres rigó a fa alatt,
vagy bogarat, ahogy egyesek mondják.
Hormonok zúgatják csendesült vérem,
évek terhe mintha nem nyomná vállam,
frissebb lesz a télen meglassult léptem,
és nincsen fickósabb legény ma nálam.
Amikor rövid a combon a szoknya,
tovább építi a látványát szemem,
vér az erekben gyors köreit futja,
már a tavasz lett úrrá életemen.
Szerelmes májusom csókolj meg vadul!
Fiatalságom, térjél vissza hozzám!
Legyek újra, aki szerelmet tanul,
jövő életem ezért odaadnám.
Május zöld vonata suhan mellettem,
engem már a tavasz szóra sem méltat.
Szerelem kinevet, mert öreg lettem,
csak a régmúlt lányok emléke ringat.
